Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A terror pszichológiája [5. r.]

157 nai intézmény ellen, hogy fegyvertelenné s védekezésre képtelenné tegyék a társadalmi rendet; s azért akarják az imperializmust megdönteni, hogy annak romjain felépíthessék az ember természetével, élettani törvényekkel s józan ésszel s az erkölcsi élettel ellenkező kommunizmus világ- imperiumát; mely törekvések kétségtelenül bebizonyosodtak négy , és fél hónapi uralma alatt a vörös maffiának. Annak a kommunizmusnak világuralmára törekszenek, mely midőn szabadságot prédikál, a legnagyobb zsarnokságot gyakorolja; a midőn egyenlőséget hirdet, a leghajmeresztőbb egyenlőtlenséget praktizálja, s midőn az igazságot ülteti az igazságtalanság helyére, ez azt jelenti, hogy a proletár tetszése szerint kifoszthatja mindenéből vagy bünteti énül felkoncolhatja a burzsoát. 6. Az akarat behódolása és összeomlása. A félelemkeltésnek természetes, élettani s pszichikai következménye az, hogy az egyéniség és az akarat ép oly mértékben húzódik vissza, amily mértékben hódit tért a félelem. Jelentéktelen szorongásoknál is érezzük ennek hatását az akaratra, mely konkrét tartamú aggodalmaknál már növekszik, még nagyobb a félelemnél s legnagyobb H terrornál. A terror ama fokánál pedig, mikor mozgat^ elegeink teljesen megtagadják a szolgálatot — amint közönségesen mondani szokás, hogy az ember rémületében sóbálvánnyá vált, vagy lábai gyökeret eresztettek —, akaratról már éppen nem szólhatunk; mert az jóval előbb behódolt, vagy ha hirtelen rohant meg a rémités, észre se vettük psichikai működésünk megszűnését, megáll az ember esze, s teljesen tanácstalanul, eszmék és gondolatok nélkül van nyomban a rémitest kiváltó inger hatása alatt. Hirtelen beállott életveszélynek típusa ez. Tűzvész, szinházégés*, földrengés, vasúti katasztrófa, hajóösszeütközés alkalmával! tapasztalhatták ezt saját élményeikből azok, akik ilyen katasztrófát átéltek. A rémületnek az ilyen paroxizmusa azonban minket nem érdekel, részint, mert ez az állapot rendszerint nem tartós, amint mondják a hétköznapi életben, csakhamar felocsúdik az ember abból, magához jön. vagyis psychológiai nyelven szólva, a tudat tartalmák jövése-menése, a gondolkozás ismét kezdetét veszi, részint mert ez*tisztán fiziológiai állapot, midőn a psiche már nem működik; — tehát a terror psichológiájának körén kivül esik. Békés társadalmi viszonyok közt a szociális élet mindennapi megfélemlitési folyamatát észre se vesszük, mert azok zaj nélkül, csendesen peregnek le s mert ezek a megfélemlítések többnyire egyéniek, egyénekre hatnak, akár egyé-