Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A terror pszichológiája [5. r.]

156 nagyképűsködve abban, hogy kit hány szoba illet, akiket erkölcsi piszkosságuk miatt a béke idején közeliinkbe se eresztettünk. De. élelmiszereink is örökös veszélyben voltak, mert ha lakásrekvirálás cimén tolakodtak be hozzánk, soha sem voltunk biztosak afelől, hogy ami kevés ennivalónk van, nem rabolják-e el vagy nem dézsmálják-e meg?! De nemcsak anyagi életföltételeink voltak folyton veszélyben és tartottak ezien a cimen rettegésben, hanem erkölcsi javainkon is ott ejtettek halálos sebet, ahol tehették. Csak egyet emlitek fel ennek jellemzéséül, azt, hogy a házmestereket, a vicéket s cselédeket megbízták annak szemmeltartásával, hogy a burzsoával kik érintkeznek; járnak-e sokan hozzájuk s nem viselkednek-e gyanúsan?! Ez a képe a kommunisták társadalmi reformjának; igy néz ki az egyenlőség, munka, társadalmi igazság az ő hitvallásuk szerint. Ez az a földi boldogság, amit a vallás hirdette túlvilági boldogság helyett prédikálnak. Bémités mindenkivel szemben, aki nem szakszervezett munkás és rémités minden eszközzel kíméletlenül és kegyetlenül; minden módja a rémitésnek jogosult és megengedett, csak «rökös aggodalmat, félelmet és rémületet legyen képes kiváltani. Az eszközökben csak annyiban előzi meg az egyik -a másikat, amennyiben a félelmet gerjesztő eszköz kívánatosabb annál amelyik csak aggodalmat kelt s a rémület eszköze mindig a legértékesebb. így azután a társadalom két élesen elhatárolt táborra oszlik; a talpig felfegyverezett minoritásra, mely a rémités pokolgépét kezeli; s a megfélemlített burzsoa-osztályra, ^melynek: kezéből kicsavarták a fegyvert, s mely összes életjavaiban örökös veszélynek kitéve, apatikusan, vagy a kétségbeesésétől összetörve, néma szenvedéssel tűrte az emberi gonoszság őrjöngő szadista tobzódását. És Marx tanítványai s torz utódai azt hitették el a munkások ezreivel, hogy társadalmi élet, mely mindig- és mindenütt az együttműködésen, a kooperáción nyugszik, lehetséges akkor, ha a ketté szakadt társadalom a legvadabb gyűlölettel áll szemben egymással; elhitették, hogy a társadalmat összetartó cement és forrasztó szer nem a szolidaritás érzése, hanem a gyűlölet, hogy nem a kohézió ereje, hanem a robbantó energia kapcsolja össze az embereket egy szilárd, egységes, organikus egésszé! Ezek az emberek hirdették, hogy az örök békének hivei, akik az örökös és kíméletlen osztályharcot hirdették urbi et orbi, ezek küzdenek az antimilitarizmus zászlaja alatt az imperializmus ellen, akik a vörös zászló alá kényszerítenek mindenkit a terror révén s akik csak azért küzdenek a kato-