Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 3. szám - A terror pszichológiája [5. r.]

153 delkezés körülbelül megfelel a Btk. 172. és 173. §§-aiban meghatározott^ izgatásnak, ahol az előbbire mint maximum két évi, az utóbbira pedig öt évi állanifogház van megállapítva, íme az első rendeletükből kitűnik a proletár erkölcs és igazság mértéke. Ezen a szöges ellentéten azonban épen nem lehet csodálkozni, mert az élettani törvényeken alapuló igazság az, hogy minél erkölcstelenebb, minél ellentétesebb valamely intézmény az emberi természettel s a józan ésszel, annál nagyobb ós brutálisabb erőszak kell annak alátámasztásához. Ennek kiegészítése az álhírek terjesztéséről szól, mely súlyosabb esetben szintén halállal büntetendő. (F. R. I. 16. lap.). A fegyverek beszolgáltatásáról szóló rendelet nem jelent meg a gyűjteményben, ez plakatirozva volt s a szörnyű büntetés hatása alatt egész proeessziókban vonultak az emberek, hogy kedves fegyvereiket beszolgáltassák. A forradalmi törvényszéket hatalomrajutásuk után negyednap állították: fel (máre. 25. F. R. I. 14. lap), mely teljesen a proletárbirák bölcs belátása szerint állapította meg a. büntetést. A halálbüntetésre ugyan szabály, hogy csak egyhangúlag volt hozható, de igazán risum teneatis, mert a két szavazóbíró mellette ült ugyan felfegyverkezve, puskásán az elnöknek, amint a Cserny elnöklése alatt lefolyt tárgyalásokból tudjuk, de azok nem annyira bírák, mint Cserny testőrei voltak. Ezekből a szemelvényekből látható a tanácsköztársaság tendenciája s gépezete, melyr abban állott, hogy nyomban hatalomrajutásuk 'után rémületet keltsenek s egyben védekezésre és ellenszegülésre képtelenné tegyék a polgári osztályt, így vélték pozitive és negatíve megerősítettnek hatalmukat. Mikor a burzsoá teljesen le volt fegyveiezve s a rémületet beültették a lelkekbe, mint a rablók, midőn gúzsba kötik áldozatukat, szadista gyönyörűséggel megkezdték áldozataik erkölcsi és fizikai gyöt rését.' S ezt nevezték ők társadalmi reformnak! Igaza volt Garaminak, aki a Károlyi-rezsim végén óva intette elvtársait a proletárdiktatúrától s a proletáruralomtól, mert — amint mondta — ezzel a szociáldemokrácia, fog sokat veszteni, miután a munkásság még műveletlen és nem érett meg az uralomra. E kijelentés utolsó része ugyan alapjában téves, mert a munkás a társadalom szerkezetére s a munkamegosztásra tekintettel nem hivatott a társadalmak kormányzására, mert, ha szakszerűség kell a kézimunkához, mennyivel inkább kellenek felsőrendű társadalomtudományi s tömeglélektani ismeretek a társadalmak vezetéséhez, de igaza volt abban, hogy a proletárdiktatúra csak ártalmára lesz végelemzésben a szociáldemokráciának. 0 más látószögből nézte ugyan a dolgot, de én ugy látom, hogy azért, szolgált ártalmára, mert pünkösdi királyságukkal bemutatták, hogy a proletárok uralma milyen a gyakorlatban: egy csép-