Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A választott bíráskodás. Irta: Dr. Fabinyi Tihamér. Budapest 1920. 269. l

143 tott biró ítélete pedig, noha hatása ugyanaz, mint a rendes bírósági jogerős ítéleté, mégsem igazi birói ilélet, hanem magánaktus. Ha az áLam valamely ügylethez közjogi hatást fűz, ezzel még nem fosztja meg magánügyleti jellegétől. (48—52. \) Mig tehát a polgári per közjogi bíráskodás, mert benne a biró az államtól nyert közjogi felhatalmazás folytán az állam birói felségjogát köteles a fél kérőimére gyakorolni, addig a felek által választott birói eljárás magánbiráskodásnak nevezhető, mivel benne magánszemély gyakorolja a felek jogügyletéből eredő jogokat, illetőleg teljesiti ugyancsak jogügylettel önként vállalt kötelezettségét. (54.) A szerző ez az állásfoglalása alapvető és döntő az egész intézmény megitélósére. Fejtegetése minden tekintetben helyes s alig van mit hozzáfűznöm. Magyar jogásznak kétségkívül nehéz magát ebbe az élesen elhatárolt megoldásba belegondolni, aki a közfelfogásra s az intézmény történeti fejlődésére támaszkodva, a választott bíráskodásban nem lát egyebet, mint az állami bíráskodás egyik ágát. Mindazáltal, ha nem tévesztjük el szem elől, hogy a választott biráskodás magánjogi szerződéseken nyugszik, hogy a választott biró egyedül a felekkel szemben vállalt kötelezettségénél fogva tartozik mint választott biró eljárni, mégis be kell látnunk, hogy a választott bíráskodásban nem az állam birói felségjogának gyakorlásáról, hanem ennek csak pótlásáról van szó. Hogy a jog, főleg a magyar jog az intézményhez sok tekintetben közjogi hatásokat fűz, ez az intézmény fogalmi megítélésén és jogi természetén nem változtat; Egy magánjogi aktus nem szűnik meg magánjogi jellegű aktus lenni, ha az állam közjogi hatásokkal is ruházza feL Pl. egy magánokirat csak magánokirat marad, habár az állam a közokirat hatásait fűzi is hozza. A kérdés .megítélése, hogy még más szavakkal is megvilágosítsuk, azon fordul meg, hogy a választott biró egyesegyedül a felekkel kötött, szerződése alapján válik választott bíróvá. Képzelhető, sőt elő is fordul oly berendezkedés, hogy a választott biró kizárólag a felek szerződése alapján, mellyel őt választották, válik választott bíróvá, anélkül, hogy ő a felekkel szemben eziránt szerződnék. Ekkor őt közjogi kötelezettség terheli biróként eljárni; ő igazi bíró, ő az állam birói felségjogát gyakorolja. Ekkor az állam nem mond ílp birói felségjogának gyakorlásáról, hanem csak a biró kijelölését bízza a felekre. Az azonban, akit ők kijelölnek, az állam rendelkezésénél fogva, miuden jogügylete nélkül a felekkel szemben, a ráhárított közjogi kötelem alapján köteles biró lenni. Ugyanaz tehát itt az eset, mint a hatáskör vagy illetékesség kikötésénél. A választott bíráskodásnak egyik nehéz ^kérdóse, hogy mely ügyekre nézve köthető ki. A Pp. 767. §-ának rendelkezése, hogy minden ügyre nézve, amely fölött a felek szabadon rendelkezhetnek, annyira tág, hogy nem igen igazit útba. A szerző ezt a kérdést is szerencsésen oldja meg. Többi közt kifejti, hogy tőzsdebiráskodással, sőt még a, községi bíráskodással szemben is kiköthető a választott bíráskodás. Különösen gyakorlatilag nagyfontosságú az a kérdés, hogy mennyiben lehet jövőben felmerülő ügyeket a választott biráskodás alá vonni. A választott bíráskodás nem köthető ki általában minden jövő ügyre nézve, de meghatározott jogviszonyokból keletkezhető jövő perekre nézve a- felek kiköthetik. Itt a szerző kifejti, hogy nincs akadálya annak, hogy a felek egy választott bírósági szerződéeben többféle jogviszonyaikból származó összes vitáik eldöntését bizzák választott bírákra. (75. 1.) — A szerző a Pp. nagy hiányának tekinti, hogy amennyiben a választott bíróság két tagból áll s köztük egyhangúság nem jön létre, nem gondoskodik egyúttal a vitás ügy végérvényes eldöntésének biztosításáról. Ez ellentótben áll az egész eljárás céljával, mely abban áll, hogy a felek lehe'őleg gyorsan döntést kapjanak. így pedig az ügy eldöntetlen marad, mint volt, mielőtt a választott bírói eljárást kikötötték. Fejtegetése, melylyel ezt az álláspontját megokolja, a legnagyobb figyelmet érdemli. (83—86. 1.) Rendkívül tanulságosan világítja meg a szerző a választott bíróság előtti eljárást is. Igen találóan kiemeli, hogy ezt az eljárást a