Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A választott bíráskodás. Irta: Dr. Fabinyi Tihamér. Budapest 1920. 269. l

142 telén lenne tehát abból közjogunkra nézve oly mr levonni, amelyet az „alaptörvény" fogalomnak az 54. cikkben való uiv&határoaása szerint maga sem szándékozott. Egyed István. IRODALOM. A választott bíráskodás. Irta: Dr. Fabinyi Tihamér. Budapest, 1920. 269. L Polgári perjogunk irodalma a Pp. megalkotása óta igen örvendetes fejlődésnek indult. A szaklapokban elszórt számos értekezésen kivül több jeles perjogi monográfia is megjelent, melyek közül legújabb a szerzőé. Bendkivül dicséretes gondolat, hogy a választott bíráskodást tette munkája tárgyául. A választott biráskodás intézménye ugyan már régóta szerepel a perjogi törvényekben, de a gyakorlatban részint a szabályozás nehézkessége, részint pedig az iránta való nagyobb érdeklődés hiánya miatt nem tudott nagyobb jelentőségre emelkedni. A figyelem csak z utóbbi évtizedek óta kezd nagyobb mértékben feléje fordulni. A mai nagyon bonyolult gazdasági élet mind nagyobb számban vetett fel ket, amelyeknek különösen gazdasági jellege mindinkább megazt a meggyőződést, hogy igen célszerű azokat a felek által válasz•ák eldöntésére bizni. Hozzájárult még a rendes biróságok teherítésének nagy problémája is, mely legutóbbi időben mindenütt égető bajjá fejlődött, nálunk meg épen egészen katasztrófális jelleget Szinte elutasithatlanul tolul fel bennünk a gondolat, hogy egyéb i mellett a választott biráskodás célszerű berendezésével is tőre: a bajon segíteni, mert jól szervezett választott biráskodás a biróságok nagy munkaterhének igen hatályos bevezetője lehet. A szerző munkája mindezeknek a nehéz kérdéseknek megoldásával igen nagy «- igitségünkre lesz, mert a választott biráskodás egész rendszerét történeti kialakulásával és jövő fejlesztésével együtt mutatja be nekünk. De a munka tisztán elméleti szempontból is nagy hiányt pótol. A választott biráskodás jogi természete felől a felfogás még ma sem elég ciszta. Különösen az állami bíráskodáshoz való viszonya még ma sem részesül eléggé / helyes megitélésben. A szerző munkája itt is nagy hasznunkra lesz.*mert nem egy téves nézetet oszlat el és az intézmény minden részét élesen megvilágitja, melyek körül több sürü ködbe burkolva elmosódott szemeink előtt. A bevezető történeti fejtegetések közül leginkább az ragadja meg figyelmünket, amelyben a szerző kimutatja, hogy a magyar jogban a választott biráskodás sokkal korábban kapcsolódott be az igazságszolgál- 1 tatási szervezetbe, mint más jogrendszerekben. Mig a római jogban, a közép- és újkori jogokban a választott biráskodás intézményét legfeljebb csak közvetve ismerték el, addig a magyar jogban ugy comprom'ssziumnak, mint. pedig a receptumnak. nemkülönben az arbitriumnak közvetlen hatásai is yoltak. Nevezetesen, ezt az utóbbit épen olyan hatállyal ruházták fel, mint a perben hozott Ítéletet. Az intézm§ny jogi természetére nézve a szerző azt az álláspontot foglalja el, hogy a választott birósági szerződés vegyes természetű, „amely magánjogi elemeket is tartalmaz, de tekintettel arra, hogy a tárgyát tevő magánjogi viszonyt nem érinti, hanem csupán érvényesitósi módjára vonatkozik, tartalmát és hatásait illetően elsősorban processuális jellegű". (47.) A felek pedig nem mint az állam orgánumai, hanem mint magánszemélyek választják meg az arbitert és ez ugyancsak mint magánszemély magánjogi ügylettel kötelezi magát á döntésre. Ennélfogva a választott biróság nem valódi közjogi, állami felségjogot gyakorló bíróság. A válasz-