Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Alaptörvény

141 A békeszerződés számos oikke köti ki a megváltoztatás feltételéül a népszövetségi tanács hozzájárulását anélkül, hogy alaptörvényről beszélne. Itt csak a közjogi szempontból legjelentősebb 73. cikket emiitjük, amely szerint Magyarország a tanács hozzájárulása nélkül nem mondhat le függetlenségéről és tartózkodni fog minden oly természetű cselekedettől, amely közvetlenül vagy közvetve és bármely módon, valamely más hatalom ügyeiben való részvéted utján függetlenségét veszélyeztetné. A megváltoztatásnak a népszövetségi tanács hozzájárulásához való kötése tehát nem az alaptörvényi minőségből folyik, hanem egyszerűen a rendelkezés szerződéses természetéből. A kisebbségi védelem szabályai (54—cikkek) nemcsak a trianoni békének alkotják részét, hanem a többi szerződéseknek is, amelyeket az entente részben a legyőzött államokkal, de részben a saját szövetségeseivel: a mi szomszédainkkal kötött. Ezeket a kérdéseket a legnagyobb hiba lett volna az egyes államok szabad törvényhozási hatáskörében hagyni és igy kénye-kedvére, bizni. A kisebbségi védelem — mint a 60. cikk helyesen megállapítja — ma már nem lehet az egyes államok belügye, hanem egyöntetű nemzetközi szabályozást igényel. A magyar állam — mely kisebbségeinek már az 1868. évi XLIV. L-c-ben a szerződési szabályokon túlmenő védelmet adott — a békeszerződés szabályait e részben örömmel üdvözölte s a viszonosság szigorú végrehajtását kivánja szomszédaival szemben. Ugyancsak az egyezményi jelleg vonta maga után az 1868. évi XXX. L-c. megváltoztatására nézve érvényben volt különleges szabályt^ Mert többé-ievésbé minden szerződéses rendelkezés lényegéhez tartozik, hogy azt az egyik szerződő fél a saját akaratából egyszerűen ne változtathassa meg. Áll ez a szabály pedig ugy akkor, ha csak kereskedelmi megállapodásokat oikkelyez be a törvéuy, mint hogy ha a szerződés tárgya alkotmányos fontosságú és igy alaptörvény természetű. Egyébként a mostani békék nem is uttörőek abban a tekintetben, hogy fontos belső közjogi kérdéseket is szabályoznak. Az 1606. évi bécsi békén kezdve a békekötések egész sora biztosítja — ha nem is nemzetközi jelleggel — áz állampolgárok vallásszabadságát, ami szintén a kisebbségi véde'em körébe tartozik. (1608. évi k. e. I. t.-c. stb.) Tehát a trianoni béke nem vezeti be az „alaptőrvény"-n©k egy uj fogalmát a magyar közjogba. Ez a kifejezés itt sem jelent mást, mint amit közjogunk szerint m:ndig jelentett, t. i. nagyfontosságú alkotmányos tárgy törvényi szabályozását, amely azonban belső közjogilag a közönséges törvényhozás útjára tartozik. Ily értelemben használja e kifejezést az 1827. évi III. t.-c. pl ép a Magyarország függetlenséfét deklaráló 1790. évi X. t.-c.-re nézve, amelyet most a béke 73. cikke nemzetközi védelem ós ellenőrzés alá helyez. Alaptörvényekről beszél egyebek közt az 1790. évi III. t.-c, annak nevezte önmagát az 1868. évi XXX. t.-c. is. Mindezeket összefoglalva: 1. a békeszerződés 54. cikkével nem vonul be az „alaptörvény" fogalom a magyar közjogba, mert ez a kifejezés eddig is használatos volt törvényeinkben és mert ez a fogalom ezentúl sem fog a törvényhozás közönséges utján kivül alkotott szabályokat jelenteni; 2. a békeszerződés 60., valamint más cikkeiben a népszövetségi tanács hozzájárulásának a kikötése az illető rendelkezés megváltoz+athatása tekintetében nincs az alaptörvényi minőséggel semmi kapcsolatban, hanem a nemzetközi érdek ós a szerződési jelleg folyamánya. A nemzetiségi egyenjogúság alaptörvényünk volt, mig csak az 1868. évi XLIV. t_-o. szabályozta és belső közjogunk szempontjából ilyen értelemben marad alaptörvényünk a nemzetközi védelem és kölcsönösség biztosítása után is; viszont állami függetlenségünk kimondása nem szűnik alaptörvény maradni annak ellenére sem, hogy a békeszerződés 73. §-a ennek megemlítését elmuiasz'ja. egyébként azonban a megválfoztatását uprvanoly?.n feltételhez köti. A béke-szerződés szövege nincs figyelemmel a magyar közjog finom megkülönböztetéseire ós nem is következetes; hely-