Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Alaptörvény

140 élvezze a magánélet csendes örömeit, családjának, baráti körének tiszteletteljes szeretetét és azt a tiszta lelki gyönyörűséget, amelyet az ő szépségre szomjas lelke a világirodalom remekeiben mindenkor talált. B. Utazás az amnesztia körül. Igen tisztelt Szerkesztő" ur! Szent karácsony ünnepe óla az összes pártállásu lapok reggel, délben, délután és este az amnesztiáról irnak; egészen hivatalos, félig hivatalos és egyáltalán nem hivatalos, valamint népies és népietlen, továbbá népszerű es népszerűtlen kommentárokat olvasunk az amnesztia terjedelméről és végrehajtásáról és szűnni nem akaró tudósításokat a budapesti királyi ügyészségnek e tárgyban tartott órtekezleteirőL Bevallom, Szerkesztő ur, ez a szépen kivirágzott irodalom nem nagyon érdekelt, végre is azonban olyan pontra jutott el, az amnesztia-litteratura, ahol már az én közönyösségem jege is megtörött. A Jogtudományi Közlöny folyó évi január hó 15-iki számában cikkecskét irt az amnesztiáról, amelyből megtudjuk, a jó öreg Meyer-lexikon után szabadon, hogy az amnesztia szó a görög apjKTta-ból származik és hogy a kauzalitás nem bérkocsi (az Isten szerelmére, hát ki állitotta ezt?). Ezeken a hasznos mulattatókon kivül még azt is megtudjuk, hogy a mi e téren történt, az nem más, mint „a nagy közönség szakbeli tudatlanságának tévedésbe ejtése". Hát ezen már megdöbbentem Szerkesztő nr, mert, ha a nagy közönségtől sohasem is követeltem a Jogtudományi Közlöny belső munkatársaiéval egyenlő sainvonalu szakbeli tudást, eddig lehetetlennek tartottam, hogy egy előkelő jogtudományi szaklap ilyen kifejezésekkel illesse Magyarország kormányzójának tényeit Lehet, hogy ebben én vagyok a hibás, mert az entellrfktüelektől régen megtanulhattam volna, hogy az „eltolódások" világát éljük, amelyek során a korlátlan lehetőségek hazája Amerikából a boldogtalan magyar glóbusra tolódott el. De ha már benne vagyunk a büntetőjogi szakirodalomban, nem hallgathatom el, hogy ennek a kérdésnek a lehetőségen kivül ínég más oldala is van. Ha nem tévedek, az 1913 : XXXIV. t>c. 2. §-a és az 1920 :1. t--c. 14. §-a szerint az, aki országunk kormányzójának tényeit sértő módon birálja, vétséget követ el. De rövid leszek Szerkesztő ur és mindössze csak két kérdésem van még. Mit csinált a tájékoztató bizottság? Ezt nem tudom. mit fog csinálni a királyi ügyészség? Még mindig értekezletet tart.' Ezt majd meglátjuk! Hiszen a területenkivüliség a külföldi képviseletek magyar honosságú jogtanácsosaira csak nem terjed ki? Egy büntetőjogász. Alaptörvény. A Magyar Jogi Szemle folyó évi január 1-i számában kisebb közlemény jelent meg „Alaptörvény a békeszerződésben" cimmeL Minthogy e közlemény arra a következtetésre látszik jutni, mint hogyha a békeszerződés 54. £-ával az alaptörvénynek uj fogalma vonulna be a magyer közjogba: kötelességemnek tartom a kérdést ellentétes irányban megvilágitani. Igen helyes a közlemény azon kiinduló pontja, hogy nekünk nem voltak eddig alaptörvényeink olyan formai értelemben, "amely szerint bizonyos nagyfontosságú alkotmányos tárgyak szabályozása és az eddigi ilyen tárgyú szabályozások megváltoztatása csakis a törvényhozás közönséges szabályaitól eltérő módon történhetnék. A közlemény irója, nézetünk szerint ott jut téves útra, mikor a még törvénnyé nem vált békeszerződés 54. cikkét — amely t. i. a kisebbségi védelemre vonatkozó szabályokat hazánk alaptörvényének nyilvánítja — összeköttetésibe hozza a 40. cikkel, amely e rendelkezések megváltoztatását a népszövetségi tanács hozzájárulásához köti. Pedig már a két cikk egymástól távol eső elhelyezése is mutatja, hogy a hivatkozott rendelkezések nem függnek össze olyan értelemben, mintha a megváltoztatási jog ezen korlátozását az alaptörvényi minőség ismertető jelévé akarták volna avatni.