Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A kereskedelmi és váltói megtartási jogról

latára, mely az emberis* jelentette volna. Békés megértő állapot he Európa miftden államában, mert a lesújt jnak a politikai határokon és átjárják Emupa minden államának minden népének idegszálait. Ezeréves országunknak kétharmadrészét elvették, milliókra menő színmagyar népet idegen uralom alá helyeztek, megfosztottak bennünket a gazdasági élet elemi föltételeitől, sőt még erkölcsileg is ugy megaláztak, hogy m kor e terület ezeréves múltját azokkal a küzdelmekkel és törekjelentették, hogy Magyarország területi állapota, még ha ezeréves is, „nem jogosult a jövőre nézve, ha igazságtalannak találtatott". Az igazságos itélet tehát igy szól: Magyarország történelmi, földrajzi egységes organizmusának mint igazságtalannak kell elpusztulnia. Ilyen Ítéletet talán még se lehet a béke áldásának tartani. Lehet-e egy széttépett országot erkölcsileg is megalázóbban sújtani, mintha ezeréves területét, e terület ezeréves múltját azokkal a küzdelmekkel ós törekvésekkel, melyekkel mi Európa e helyén államot tudtunk alkotni, melyre nálunk hatalmasabb népek soha képesek nem voltak, az igazságba ütköző létnek „cantraire á la justice" minősitik. Tehát az igazság ellen'vétettünk, midőn területünkkel és népeinkkel a kereszténység nyugati kuHurájához csatlakoztunk. Az igazság ellen vétettünk, midőn az Európát fenyegető keleti nagy veszélyek ellen életünkkel és vérünkkel védőfalat húztunk. Az igazság ellen vétettünk, midőn szabadságunkért, önállóságunkért évszázadokon át az elriyomó beolvasztásra törekvő zsarnoki uralom ellen küzdöttünk. Az igazság ellen vétettünk, midőn a vallásszabadság terén a legelsők voltunk, kik törvénytárunkba iktattuk a türelem és az emberiesség követelményeit. Az igazságba ütközik az ango'lal csaknem egyidejű alkotmányunk, mely sokkal előbb jutott az államhatalom közjogi felfogásához, mint ez a nyugateurópai államokban történi, hol sokkal későbben bontakoztak |fi az 6 magánjogias. patrimonialis és feudális államszerkezeti békóikból. Vagy talán az ütközik az igazságba, hogy minden nyelvű honfitársunk itt egyenlő egyéni és politikai szabadságjogokat élvezett. Itt minden nemzetiség kultúráját szabadon művelhette, vallását mindenki szabadon gyakorolhatta, 'itt számban minden nemzetiségű magyar állampolgár növekedhetett, vagyonosodhatott. Nem! Annak az igazságnak, melyet a föltétlenül elfogadandónak diktált békefeltéfelek kisérő levele hirdét — az örök tiszta igazsághoz valóban semmi köze. , És éppen ez a rendithetet len tudat a mi erkölcsi erőnket és azx ezzel elevenen táplált azt a hitünket csak erősebbé teszi, hogy az áligazságok és az áligazságokon felépült jogi formákba öltöztetett minden békemű önmagában hordja tarthatatlanságának ethikai és logikai kényszerű bekövetkezését Mi azt tartjuk, hogy minden jognak a belső igazságereje adja az igazi tartalmat. Amely jog csak a hatalmaskodás erőszakára és ennek nyers eszközeire támszkodhatik, tartós állapotokat nem teremthet. Az a jog, melyet a gyűlölet büntetése teremt, az hamar holt joggá lesz. Az erőszakoskodás sokszor ölti föl a jog külső formáit, de ez még nem ad igazi eleven életet és hatalmat a jognak. A jognak olyannak kell lenni, hogy miként az ember keblében hordja csillagát, a jognak is magában kell hordoznia a jogmorál fenntartó erejét Azt a nagy erkölcsi erőt, mely oly meggyőzően járja át a köztudatot, mely a jog igazságosságát oly energiával viszi át a társadalom minden rétegének gondolatkörébe, hogy nemcsak a jog mögött álló hatalmi eszközök, tle ^ jog erkölcsi fhata^a az a kényszerítő erő, melynek engedelmeskedünk, amelyet követünk. Ezért tapasztaljuk, hogy sok törvénybe foglalt jogszabály hányszor egyszerűen végelgyengülésben mul ki. A szörnyű világháborút befejező békekötések fölött szintén a jog formái őrködnek, a törvényhozások becikkelyezik ezeket és éppen ennek a helynek komolysága, mely helyről ma szólók, egyenesen követeli, hogy a nemzetközi szerződésekről, melyek a becikkelyezés alapján a nemzet törvényeivé válnak, a törvényt meg-