Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A terror pszichológiája [4. r.]

96 nevezni, kiviil esnek az akarat uralmi területén. Ha bánatunk van, ha rettegünk, ha haragszunk, ha örömünk van vagy aggodalmak gyötörnek; hiába akarjuk a legnagyobb önuralommal s önfegyelmezettséggel a kifejező mozgásokat megszüntetni, nem vagyunk arra képesek, s ha nagy erőkifejtéssel ezek eltünedeznek, ezek eltűnését nem az akarat idézi elő, hanem azon körülmény, hogy.az erőkifejtésben az. érzelmet kiváltó tudattartalomról a figyelem elterelődik s így megszűnik az érzelem, de előbb eltűnnek a kifejező mozgások, melyek az érzelmet létrehozták. Jamésnek ezzel kapcsolatos érzelmi törvénye igy szói: „Ha a kifejező mozgások, vagyis az érzelmek fiziológiai jelen ségei megszűnnek, eltűnik az érzelem is s csupán az értelmi jelenség marad meg, mint közömbös tudattartalom, melyből az érzelem kibontakozott21 Nagy lelki fájdalomban, mély bánatban, amint tünedeznek a levertségi s egyéb fent ismertetett testi állapotok, ép oly mértékben könnyebb a fájdalom. S midőn azt mondjuk, hogy az idő meggyógyit minden fájdalmat, tulajdonkép azt állapijuk meg, hogy idők multán a bánat élettani jelenségei eltűnnek; s a végtelen fájdalomból, mely megöregedettnek, megsoványodottnak tüntette fel a sors csa~ pása alatt roskadozót, csak- a szomorú esetre való érzelmi szin nélküli visszaemlékezés értelmi folyamata maradt meg. így vagyunk a többi érzelmekkel is, tehát a félelemnek s rémületnek is ez az élettani törvénye; amint elmaradoznak a kifejező mozgások s egyéb élettani jelenségek, ép ugy gyöngülnek az érzelmek is. Amint megszűnik a félelem oka, eltűnnek a kifejező mozgások s megszűnik a félelem. Mint említve volt, az intellektualista felfogás ellentétes sorrendbe állitja be a félelem alanyi jelenségeinek s az élettani folyamatoknak egymásutónját s azt mondja, hogy nem a fiziológiai folyamatök hozzák létre a félelmet, hanem a féle lem s általában az érzelmek váltják ki a fiziológiai folyamatokat. Hogy miért csatlakozom a fiziológiai felfogáshoz, annak megokolása nem tartozik ide, mert hiszen ez a szellem és test kölcsönhatásának nagy problémájával kapcsolatos, én pedig nem ezt, hanem azt a kérdést vetettem fel, hogy a félelem az akarat alá vethető-e, vagy sem, vagyis, hogy érdem-e a bátorság s erkölcsi gyarlóság-e a félénkség. Ha az élettani folya* mátok akaratunk alá helyezhetők, akkor hitványság a félénkség s erény a bátorság. Ámde tapasztalatainkból tudjuk, hogy nem vagyunk urai érzelmeinknek s indulatainknak, hanem ellenkezőleg, azok a mi zsarnokaink s akaratunk törpe és tehetetlen azokkal szemben; sőt az akarat psychologiájából tudjuk, hogy épen ellenkezőleg a vágyak s érzelmek forrásából bontaS1 .,Psychologie". übersetzt von M. Dürr. 379. lap.