Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A terror pszichológiája [4. r.]

96 ik ki az ikarat. Aki tehát azt hiszi, hogy erős akarat as erzeimen s indulatok élettani jelenségeit elnyomhatja, az bátran elhiheti azt is, hogy a gyermek nem az apától és anyatol származik, hanem megfordítva, a szülők származnak a gyermekektől. Midőn az akarat szembeszáll az indulatokkal, ez csak látszat; valójában ellentétes vágyak s érzelmek lepnek fel s ezekből bontakozik ki az akarati folyamat; de nem ez, hanem az ellentétei vágyak, törekvések, érzelmek s mozdulatok nagyobb energiája viszi el a győzelem pálmáját. Mondjuk az anyának, hogy ne sirassa gyermekét; a gyermeknek, hogy ne bánkódjék az anyja után; az impulzív, lobbanékony embernek, hogy legyen megfontolt és nyugodt; a nyugodt, flegmatikus embernek, hogy szeleburdiskodjék; s ha magyarázzuk neki az akarat hatalmát, elhatározhatja magát a legbölcsebben; de elhatározása eloszlik, mint a szappanbuborék, összeomlik, mint a kártyavár, az első benyomás hatása alatt. így vagyunk a bátorsággal s a gyávasággal is; a bátor csak hősiesen, a gyáva csak gyámoltalanul és félénken viselkedhetik; ^ egyszerűen azért, mert az egyéni érzelmek jellege és természete az egyéni diszpoziciótól; az idegrendszer kémiai szerkezetétől, állandóságától s változékonyságától függ. Mindenki ugy cselekszik; ugy érez; gondolkodik s akar az élet minden pillanatában, amint az idegrendszer hihetetlenül bonyolult és finom szerkezete azt szükségképen kiváltja. A jelen fizikai és psychikai funkciót az egyén mult és jelen szerkezete s a környezet határozzák meg; aki mindig gyáva vágy bátor volt, az ma is az, hiába akar más lenni, nem képes reá, mert az akarat is a szervezet funkciója. Akarni tehát adott esetben, a jelen pillarátában csak ugy lehet, -amint az akaratot a szervezet a kör nyezettel összefüggésben kiváltja. De igenis Jeliét akarni azt, hogy az akarat a jövőben másképentilcarjon. Ezt elérjük a szokás, nevelés s fejlesztés utján s pedig nem azért, mintha ezen a réven egy metafizikai uj akaratot teremtenénk, hanem azért, mert a szoktatás, vagyis hasonló funkciók sorozatos ismétlése, amint a lamarkizmus tanitja, átalakitja szervezetünket s idegrendszerünket. Következéskép az idegsejtek módosult szerkezete máskép fogja az érzelmeket kiváltani, mint az előtti szerkezetében. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy az akarat sem a félelem okát és pedig sem külső, sem belső okait nem képes módositani, de nem képes módositani azokat az élettani folyamatokat sem, melyek az intellektualisták szerint az érzelmekből bontakoznak ki, a fiziológusok szerint pedig ellenkezőleg az érzelmeket létrehozzák. Az az utolsó kérdés vár még megoldásra, hogy t. i. az akarat izoláltan mint tudatelemet képes-e •a félelmet s általában az érzelmeket — eltekintve azok okától