Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - A terror pszichológiája [4. r.]

K9 szenved, örökös aggodalomban élünk, amit azonban csendes megnyugvás követ a halál bekövetkezésekor, mert a bekövetkező csapás gondolatához hozzászoktunk, vagyis a fiziológia nyelvén szólva, a bekövetkező, fájdalmas esemény elviseléséhez megfelelő módon átalakultak idegsejtjeink. Ha ellenben feleségünket vagy gyermekünket, aki rövid idővel ezelőtt távozott hazulról, halálra sérülve hozzák haza, az aggodalom helyét a legnagyobb fokú rémület foglalja el, ugyancsak az imént emiitett fiziológiai okokból; d) annál nagyobb a félelem, minél fontosabb életjavunkat látjuk veszélyben. Ez a magyarázata annak, hogy az élet megsemmisülésének veszélye váltja ki a legnagyobb félelmet, mely a hirtelen fellépő veszélynél rémületté fokozódik, mert a legfőbb jó, az élet. Egész fizikai szervezetünk, annak minden funkciója, s psychikai életünk minden megnyilvánulása arra van rendelve, hogy életünket fenntartsa. A többi életjavak csak másodsorban jutnak ugyan szóhoz, de midőn ezek életjelt adnak magukról, ezek a másodrangú funkciók nem öncéljai a szervezetnek, hanem szolgái s eszközej az egységes célnak, az életfenntartás céljának. Ez vezeti s irányítja minden lépésünket; ez minden élő szervezetnek ura, parancsolója és korlátlan zsarnoka. Nincs egy mozdulatunk, egy érzésünk, akarásunk és gondolatunk, mely közvetve vagy közvetlenül össze ne folyna s ne koncentrálódna az életfenntartás s az élet jobbá, szebbé, tartalmasabbá tételének egységes céljában ép ugy, amint koncentrálódnak a nap sugarai a gyűjtőlencse fókusában. Miután azonban vannak közvetlen és közvetett életfenntartási célok; a félelem e) annál nagyobb, minél közvetlenebb életfenntartási folyamatainkat támadja meg a fenyegetésben levő baj veszélye. Legnagvobb tehát a félelem, ha az ugy-nevezett vitális szükségérzéseket támadja meg, mert ha ezek kielégitóse lehetetlenné válik, fizikailag válik lehetetlenné az élet is. Ilyen közvetlen és elsőrendű szükségérzósek az evés. ivás, lélekzés, alvás; egy fokkal távolabb esik a ruházkodás, lakás stb; még távolabbiak a jóléti, fényűzési, intellektuális, erkölcsi, vallási és esztétikai szükségérzések; mert ezek kielégitése nélkül meg lehet élni, — igaz ugyan, hogy állati sorba sülyed az ember, de él. — Az állam, midőn az állami élet folytatása végett rendes viszonyok közt polgáraitól azt követeli, hogy életfeltétjeleiket biztositó javaikból áldozzanak fel egy bizonyos részt, rendszerint az utolsó csoportban levő javakhoz nyul. A Károlyi-féle úgynevezett népköztársaság már a második csoport javait is megdézsmálta; a kommunisták pedig azt tűzték ki célul, hogy a burzsoát elsőrendű életjavaitól is megfosszák, amit az élelmezés roszszabbra fordulásával a népbiztosok és mindenféle politikai megbizotta«k nem egyszer cinikusan hirdettek, midőn azzal