Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Néhány szó az osztrák békeszerződésről

49 légi haderejük és fegyverkezésük tekintetében kidolgozóit szabályzatot elfogadják. Ezzel szemben az eredeti tagok fegyverkezésének korlátozására ez államok földrajzi helyzetének és különös viszonyainak figyelembevételével a nemzetek szövetségének tanácsa szintén dolgoz ki ugyan tervezeteket, de azokat az érdekelt kormányok elé csupán vizsgálat és határozás végett terjeszti (8. cikk). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 10. cikk értelmében a tagok kölcsönösen kötelezik magukat egymás területi épségét tiszteletben tartani és minden külső támadással szemben fenntartani (10. cikk) és hogy viszont a tarthatatlanná vált nemzetközi állapotok időnkinti felülvizsgálására sincs kötelesség, hanem erre a közgyűlés csupán felhívhatja a tagokat (19. cikk), ugy vélem, hogy e rövid fejtegetés alapján is plasztikusan áll előttünk, hogy a nemzetek szövetségének együttes fellépésre, megtorló rendszabályok együttes alkalmazására felépitett egész szervezete a győzelem által eredményezett pillanatnyi erőviszonyok állandó fenntartását és jogintézményes biztositását célozza. Nem szándékozom bővebben foglalkozni az Ausztria ha-táraira vonatkozó II. résszel, amely az összes elszakított területrészek közül csupán a kis klagenfurti területre rendel népszavazást (49. cikk), sem az Ausztria európai és Európán kivüli érdekeit tárgyazó III. s IV. résszel, amelyeknek a faji, nyelvi és felekezeti kisebbségek védelmére, (63—69 cikkek) és az egyes területrészek elszakadása folytán az állampolgárság' szabályozására (70—82 cikkek) vonatkozó rendelkezéseken kivül amaz intézkedései érdemelnek figyelmet, amelyek szerint a volt osztrák-magyar monarchiának egyes tengerentúli területeken (Marokkó, Egyiptom, Sziám, China) levő vagyona minden térítés nélkül az ottani kormányokra száll át. A győzelem eredményének állandó biztositását célozza különösen a szárazföldi, tengeri és légi véderő re vonatkozó V. rész, amely az osztrák köztársaság haderejének létszámát, beleértve legfeljebb 1500 tisztet és 2000 altisztet, 30.000 főben állapitja meg (Í20. cikk) s az engedélyezett mennyiséget meghaladó hadianyagnak a szövetséges és társult hatalmak részére leendő kiszolgáltatását is előirja (133. cikk). Hogy a legyőzöttek esetleges ujrafegyverkezésének a szerződés mily messzemenő intézkedésekkel kívánja elejét venni, arra nézve jellemző a 158. cikk, amelyben Ausztria többek közt kötelezi magát a megfelelő intézkedések által gondoskodni arról, hogy polgárai ne hagyják el területét oly célból, hogy valamely idegen állam fegyveres ereiébe beálljanak vagy annál a kiképzésben közreműködjenek. Magyar Jogi Szemle. - ^ o