Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Tanulságok

leket, hanem tévedésből a mit sem sejlő apóst és anyóst választotta el. Megtörtént, hogy mikor az egyik felet személyi adataira kihallgatták s az egyik fizikai elvlársnő hallotta, hogy a fél fakereskedő cégnél van alkalmazva, a tárgyalást azzal a kérdéssel szakította félbe, hogy nem tudna-e alperes neki fát szerezni. A régi bűnügyeket pedig likvidálták. A népbiztos által kiadott hivatalos parancs ugy szólt, hogy ,,a birák haladéktalanul tanulmányozzák át a nekik kiosztott ügyeket és készitsenek javaslatot azon ügyekről, amelyeknek megszüntetése kívánatos". Minden 1914. augusztus l-e előtt elkövetett bűncselekmény tárgyában megszüntetendő az eljárás. Kivéve azokat az ügyeket, melyekben a tettes közveszélyes. A háború kitörése óta elkövetett bűncselekmények üldözésére folyamatba tett ügyeknél is megszüntetendő javaslatot tegyenek a birák, ha a cselekmény nyilvánvalólag a kapitalista gazdasági rendben rejlő exogén okokra vezethető vissza. A birói javaslatok elintézésére bizottságok küldetnek ki. Minden bizottság egy jogi munkásból és két nem jogász munkásból áll." Hogy ez a likvidáló bizottság miként működött, azt igen találóan irta le az ügyvédek lapjának 16. számában Rónai Rákos-diák cim alatt Jánosy Aurél curiai tanácsjegyző. Egyszerűen megszüntettek minden ügyet, amelyben proletár volt a vádlott, vagy burzsuj volt a sértett, a többi ügyet pedig áttették a forradalmi törvényszékhez. ítélkeztek igy minden aggályoskodás és nehézség nélkül, még pedig azért, mert — amint Anatole Francé jellemzi a forradalmi népbiráskodást „Les Dieu onj soif" című regényében — gyűlölet vagy rokonszenv szerint mondottak Ítéletet, ami Őszintén történik, nem pedig igazság és tévedés szerint, melyek megkülönböztetése gyönge emberi lelkek .számára lehetetlen. A nép birájának ez a szuverén felelőtlensége egyúttal a legnagyobb veszedelme a laikus bíráskodásnak. Mert „igaz, van hivatásos biró is, ki önkénye szolgájává alacsonyitja az igazságszolgáltatást, vagy nem fogja fel a törvény intencióit, de ilyenkor rajla szárad a joghajlitás vagy tudatlanság bélyege és birói széke szégyenpaddá válik alatta, holott a nép embere nyomtalanul tűnik el a tömegben és a vádnak árnyéka sem jtér hozzá, mert olyanban tévedett, amit neki tudnia nem kell és csak természetes indulatának engedett, melyet fékezni nem tanult." (Baumgarten : Esküdtszéki tanulmányok.)