Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - A terror pszichológiája [1. r.]

kapcsolatos izgatások a kaf/onakötelezettségtől fázó közöngcs emberben a katonai intézmény ós annak keretében a fegyelmet fentartó tisztikar ellen gyűlöletet váltanak ki. Ez a gyűlölet pedig a rend lerombolásának, a destrukciónak legbiztosabb eszköze, melegágya s termékeny talaja volt, mert összetörte a katonai fegyelmet s igy egy csapásra leomlott az az erős bástyafal, mely a régi világrendet véclte és fentary totta. Linder beszéde azonban csak egy láncszeme és parányi atomja ama destruktív cselekményeknek, melyek az össze omlást kiváltották. De valamennyi koncentrikusan arra irányult, hogy a régi rend várfalait, bástyáit, sáncait, fegyvereit s az azokat használó katonaságot hasznavehetetlenné tegye. Ennek pedig legbiztosabb eszköze volt az, amit alkalmaztak: a tisztikar erkölcsi erejének, presztízsének összemorzsólása és lábbal tiprása. Az erkölcs, műveltség, kímélet s érte lem nélküli nyers tömegerőt vonultatták fel az ezzel szemben álló maroknyi tisztikar letörése, megalázása s gúzsba kötése végett. Ez volt az első de egyszersmind halálos döfés is a régi rend ellen; mert ezen a réven a felizgatott mob zabadmozgásának mindenfelé nyitva volt,az utja. Mély részvéttel láttunk hős, kötelességükéit lelkesülő t iszteket titokban elmenekülni a bete hunia.ine sokadalma elől, kik midőn a kötelesség teljesítéséről volt szó, ezer veszélynek tették ki magukat a harctereken, midőn azonban a brutális nyers erő előtt való megalázkodásnak voltak kitéve elmenekültek. Az izlós s erkölcs nélküli tömeg ugyan legyávázta %et sajtójukkal egyetemben, én azonban ugy látom, hogy izek igazi felsőbbrendű emberek voltak, mert a harctereken >ízer veszélynek tették ki életüket s fizikai egyéniségüket, de erkölcsi individualitásukat nem akarták a műveletlen tömeg sárral dobálásának s mindenféle morális megaláztatásnak kitenni. Ugy gondolták, hogy több okosság és bátorság kell •ihhoz, hogy a tcmeg pereatját elviseljék, ha ezen a réven megmenthetik egy hosszú életen át apródonként gyűjtött er kölcsi tőkéjüket, mintha gerinctelenül behódolnak meggyőződésük ellen olyan rendszer előtt, mely ellen egész erkölcsi viíágfelfogásuk fellázad. Az előbbi esetben erkölcsi kapitálisukat mentették meg; de elviselték az erkölcstelen ós műveletlen mob sértéseit, utóbbi esetben ellenben az éhes moloch szájába dobták volna önkényt, saját kezükkel erkölcsi kapitálisukat; s ennek fejében megtűrt és letört heloták lettek volna: s legjobb esetben a műveletlen tömegtől morzsákat kapnak, hogy a fertőben tovább tengessék az erkölcs presztízsétől megfosztott életüket. Láthatjuk, intuitíve kiérezhetjük ebből a pár jellemző vonásból, hogyha azt kérdeztük volna 1918 október 31-én, hogy mi a terror, arra először és ekő sorban a katonatisztek