Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - A terror pszichológiája [1. r.]

MAGYAR JOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Megjelenik min en hó 1-én, július és augusz- Előfizetési ár: Egy évre 120 korona, féiévrttus ho kivételével. 60 korona, negyedévre 30 koron; . Egyes S7áia Szerkesztőség: Budapest I.. Naphegy-utca 21. ára mellékletekkel együtt 10 knp.na, a mellék Telefonszám: 142 — 58. lapoké füzetenként 5 korona. 9. szám. Budapest, 1920. november 1. I. évfolyam A terror pszichológiája. Irta: Vargha Ferenc curiai tanácselnök. 1. Mi a terror? Ha 1918 október 31-ike előtt azt a kérdést vetették volna fel, hogy mi a terror, melyek annak lényeges ismérvei, — az első pillanatra még műveltebb emberek is zavarba jöttek volna, ha szabatos ós olyan feleletet kellett volna adniok, mely egyaránt kiállja az egyéni s kollektiv pszichológia és logika tüzpróbáját, mert megbízható, empirikus ismeret olyan szubjektív jelenségekről, mint a terror csak közvetlen tapasztalat alapján szerezhető. Terror hatása alatt azonban, a mindennapi értelemben véve ezt a fogalmat s nem tudományos elemzés utján nyert meghatározás szerint — a régibb időkben senki sem állott közülünk. Már 1918. október 31-ike után a társadalom gépezetének több része érezte a terror hatását; s igy sokan keserves tapasztalatok alapján tudtak volna szabatos választ adni a kérdésre. így például a közalkalmazottak, kik a megélhetés kínos gyötrelmeinek hatása alatt nyomban kénytelené voltak a forradalom kényszerítő intézkedéseinek behódolni. De különösen a katonatisztek tapasztalhatták azt, hogy mi a terror, mert a destruktív forradalmárok, akik azt jgérték a népnek, hogy megváltói lesznek s a túlvilági élet gyönyöreiben fogják őket részesíteni már a földi életben, elsősorban ós különösen a katonatisztek erkölcsi meggyÖtrését tűzték napirendre. Nem ötletszerűen s véletlenül történt ez, hanem tervszerűen és nagyobb kiszámitottsággal; mert a régi rend védőbástyája a katonaság volt Ezt kellett tehát demoralizálni elsősorban és rögtönösen; ennek pedig legbiztosabb eszköze volt a katonai fegyelem tönkretétele. Nem volt tehát sem részeg, sem őrült az a hires hadügyminiszter, aki az országház előtt világgá kürtölte, azt, hogy ,,nem akarok katonát látni", hanem praemeditált sírásója a régi rendnek; mert nagyon jól tudta s tudták forradalmár társai is, hogy az ilyen s ezzel Magyar Jogi Seemle. &3