Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A szövetkezetekről

39 sára alakul. (K. T. 223. §.) A szövetkezet-tehát teritonális alakulat, ritkán lehet internacionális jelentősége ; a szövetkezet célja és eszköze, sőt jogi konstrukciója a születési helyhez köti, éppen mert lokális és személyes érdekeket szolgál. Ökonómiai szempontból tehát a szövetkezet célja és lényege más, mint a kapitalisztikus vállalkozás föladata és célja, ennélfogva a kapitalisztikus berendezést a szövetkezetre alkalmazva, ez utóbbit és tagjait mindenkor annak a veszélynek teszi ki, hogy a gazdasági küzdelemben alul marad. A szövetkezet — francia mintára — a K. T.-be vétetett fel és pedig mintegy rokon formájaként a kapitalisztikus részvénye társaságnak, melynek szabályai is jól-rosszul ráillesztettek. Természetes, hogy ilyenformán a joggyakorlat sok tekinteben tévedésbe ejtetett. Hiszen a törvényből mindent, de mindent meg lehet indokolni, ha másként nem, hát a törvény helytelen hivatkozásaiból. De aki nem restelli a fáradtságot, annak észre kellett venni. — hiszen minden tankönyv utal rá, — hogy a szövetkezetnek egészen más az alapja, célja, formája, mint a részvénytársaságnak, s igy annak szabályai csak a legnagyobb kimélettel volnának erre alkalmazhatók. Hitelszövetkezeteink erre intő példát szolgáltattak bőségben. Hosszan tartana azokat az intézkedéseket mind felsorolni, amelyek a hatalmas, a tőkét képviselő részvényessel szemben helyén vannak, a szerény igényű szövetkezeti taggal szemben azonban hihetetlenül kegyetlenek. Egy kevés szociális érzék kell, s ezen kérdések önmaguktól oldódnak meg. Kettőt — nézetem szerint a legfontosabbakat — nem hagyhatunk szó nélkül. Ilyen legelsősorban, hogy a szövetkezet alakításánál az alapitás mint külön jogi aktus nem szerepelhet. Ám ha valakinek kedve van a kezdeményezőket alapitóknak nevezni, semmi kifogásunk, de mint jogi momentum az alapítás számba nem jöhet, s a szövetkezet nem alakittathatik alapítók által és tervezet alapján. Maga a szövetkezet természete kizárja ezt. A szövetkezet nem tőke, hanem személyes egyesülések közös üzletkezelésre, a szövetkezet alakulása tehát nem tőke gyűjtésével, hanem személyeknek egyesülésével veszi kezdetét. Nincs tehát szerepe annak az egyénnek, aki a szüksc'. tőkét összegyűjtené, de legkevésbbé annak, aki egyéni, speciális érdekből gyüjthetné a tőkét, s ennek következtében bizonyos befolyást köthetne ki a szövetkezet ügymenetére. A kölcsönösség ezt kizárja. Másrészt a részvénytársaság tervezetében megállapított alaptőke biztos, határozott reális dolog; a részvényaláiró meg