Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 8. szám - A magyar büntetőjog tankönyve. Irta: dr. Angyal Pál egyetemi tanár. Első kötet. II. füzet. Athenaeum. 1920. Ára 50 K. Vargha Ferenc kuriai tanácselnök

508 rőlj a lopásról, továbbá a csalárd és vétkes bukásról irt, s amelyeknek jelentőségét bizonyítja az, hogy alig van számbavehető magyar szakmunka, amely belőlük nem merítene, rájuk, mint elismert, tekintélyes értékekre ne hivatkoznék, s alig van szakmáját művelő biró, ügyész, ügyvéd, aki ezeket a pompás és bő forrásokat állandóan ki ne aknázná. Sok más irányban is kiterjedt az ő szakirodalmi és egyéb tudományos működése, de ezekről mi itt nem szólhatunk; csak uz ő jóformán az utolsó óráig tevékeny szellemi erejének jellemzésére felhozzuk, hogy nyugalmi éveiben büntetőjogi témái mellett főleg a magasabbrendü matézissel foglalkozott és pedig oly komolysággal és szeretettel, mintha csak matematikai tanszékre készült volna. Minden szellemi irány érdekelte, s ami felkeltette érdeklődését, annak azután vasszorgalommal és tehetsége minden erejével nekifeküdt, lett légyen az a svéd nyelv vagy a matematika. Sok volt benne a szintétikus meglátásokra, absztrak elvonásokra képes tudóból és azért mégis alig volt valakinek az övénél megbízhatóbb érzéke a gyakorlati érdekek iránt, kivéve talán a saját egyéni érdekeit. valamikor tüzes magyarságáért a magyargyűlölő pánszláv sajtó ugy gúnyolta őt, hogy „Taliánországban (Milánóban) született*, német tejet szopott, tót krumplin nevekedett, magyarul gagyog"; mi megállapíthatjuk, hogy ez a szerényen, nagyszámú családjának és tudományának élt kiváló ember valóban olasz lelkesedéssel, német alapossággal, szláv hűséggel tanult, fáradott, dolgozott forrón szeretett -magyar hazájáért, amely kevés fiát ruházta föl megérdemeltebben a magyar nemességgel, mint alsókubini Heil Fausztint. . Dr. M. J. Az olasz büntetőjogi reform. Mig a legyőzött államok a lét ós nemlét kérdését jelentő belső és külső politikai nehézségek leküzdésével vívódnak, a győztes Itália büntetőjogi törvényhozását készül uj, az eddiginél tökéletesebb alapokra fektetni. Királyi dekrétum küldött ki egy bizottságot, amely hivatott a büntetőjog reformját előkészíteni. A bizottság elnöke Enrico Ferri, helyettese Rafaelé Garofalo, tagjai Flórian, Ottolenghi, de Sanctis a büntetőjogi pozitivisták közül, az elektikusokat Carnevale, a klasszikus iskolát pedig Stoppato képviseli. A bizottság személyi összetétele éppen eleget mond, a királyi dekrétum szövege pedig semmi kétséget sem hagy fenn abban a tekintetbeu, ahogy a bizottság munkájában azokat az „uj látóhatárokat" fogja szemelőtt tartani, amelyeket az ősz Ferri még 1881-ben olyan merész kontúrokban rajzolt meg. Európa, amely a mult század hetvenes évei óta jó négy évtizedig nyugvóponton volt, ismét forradalmi időket él és minden jel arra mutat, hogy a tektonikus hullása rezgései nem kímélik meg az azúrkék égboltozat hazáját sem. önként merült fel hát az a kérdés, hogy ezek közé a rezgések közé tartozik-e a radikalizmus vizein uszó büntetőjogi reform is? Ez a kérdés nem olyan egyszerű. A XVIII. század forradalmának, amelyik forradalom volt a szónak töríénet-filozóílai értelmében, mert merész ivelésü társadalompolitikai rendszert épített a ledöntött Bastille romjai fölé, lényegében hozzátartozott a büntci'őjogi reform is. A XX. század forradalma eddig csak az államrend gyökeres felforgatásának az értelmében forradalom, mig a nagyszerű Codé okkal szemben a forradalom annyit hangoztatott „rendjét" és „vívmányait" monstruózus rendeletek képviselik, amelyek velük született gyengeségüknél fogva múlnak ki az élet első lehelle'.ére már az Izvesztia és a szégyenletes emlékű Tanácsköztársaság hasábjain. Az a kriminálpolitikai radikalizmus pedig amely Lombroso szárnyai alól indult eddig még kevés eredménnyel dicsekvő világkörutra, vajmi távoli kapcsolatiban áll századunk meddő forradalmájiak mozgatójával, a szocializmussal. A szocializmus teljesen közömbös volt a büntetőjog tudományos művelésének áramlataival szemben. A történelmi materializmus, amire esküsznek és ami a gyomor filozófiája (és nem a nyomoré, mint ahogy feltüntelni