Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 7. szám - Az izgatás psychologiája

419 mert a természetben nincs és nem lehet ugrás biológiai és •ebből folyó pszichológiai okokból. Az úgynevezett társadalmi reformerek tehát, akik ináról-holnapra akarják a társadalom szerkezetét teljesen átalakítani, ha fanatikusok, egyben imbecilisek és fából akarnak vaskarikát csinálni, ha pedig a reformálásra hatalomvágyból s vagyonszerzésből adják magukat, mint a kommunista vezetők nagy része, a legveszedelmesebb gonosztevők, mert nem egyes ember vagy embereket, hanem egész országot pusztítanak el tudatosan és szándékosan. A nyers, ugrásszerű átalakulás hajótörést szenvedett eddig is s ezután is hajótörést fog szenvedni az élettani alkalmazkodás törvényén, mely szerint ugy az egyéni,, mint a társadalmi élet örökös és szakadatlan mozgás, változás és alkalmazkodás; sem az élő lény, sem a társadalom nem az ma, mint volt tegnap; s a holnap különbözni fog a mától; ez a különbség a letelt idő rövidsége miatt azonban oly kicsiny, hogy megfigyeléseink körébe nem vonható; de a nagy átalakulások ugy az egyén, mint a társadalom életében ilyen apró, mikroszkopikus változások halmozódásától állanak. A gyermek az ifjú korhoz; az ifjú a teljes ki fej letifcség korához; az embernyi ember az öregedéshez minden percben, minden huszonnégy óra alatt közeledik valamit; de ezt nem vesszük észre. Ha, azonban ismerősünket hosszú éveken át nem látjuk, akkor észrevesszük a változást. így vagyunk a társadalmakkal is, ott is szakadatlan a változás, de azt a benne élő ember nem veszi észre, vagy meg sem figyeli; mikor azonban már mögötte van sokezer esztendő, megkülönbözteti az őskort, a történelmi kortól, ezt fölosztja a kultúra fejlődése nyomár ó-korra, közép- és újkorra, s ezen felosztás körén belül még a különböző látószögből való vizsgálódás szerint számtalan osztályozást állítanak fel a történetírók, kulturológusok, jogászok, biológusok, pszichológusok stb. Ez minket nem érdekel, de érdekel már ama ténynek megállapitása,. hogy az élőlény az idők végtelenségének minden szakában s minden pillanatában két tényezőből áll, egyik az egyén átöröklött szervezete s annak funkciója; másik a környezet hatása. Ezt igen alaposan fejti ki s-biológiai filozófiái rendszerének alapjául veszi a hires neolamarckisita: Le Dantec1. mely alaptétel, mint a melódia a zenében, vagy a refrén a költeményben, minden művében lépten-nyomon visszatér. E két tényező kölcsönhatásától függ az egyéniség az idő minden pillanatában s c két tényező kölcsönhatásától függ a fejlődés és változás, melyben szünet csak akkor állana be, ha vagy a szervezet megszűnik működni, vagy a környezet szüntetné meg a szervezetre való hatását. Az előbbi a halált jelentené, az utóbbi 1 így pl. La mécanique de la Vie c. m. 30. s 60. s köv. 1. 27*