Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladataink a közel jövőben

25 A felebbezés fentartása vagy eltörlése kérdésében az 1911-iki magyar jogászgyülés egyelőre nem kívánt állást foglalni, de mint megoldandó vitás kérdést tűzte ki a későbbi időkre. Kétségtelen, hogy ez a rendkívül fontos perjogi kérdés nemcsak nálunk, de kuli öklön is, a közeljövő büntetőjogászait újból foglalkoztatni fogja. A büntető eljárás egyszerűsítése és gyorsítása, valamint a közvetlenség elvének érvényesitése érdekében nézetem szerint a felebbezés eltörlése kívánatos és üdvös reform lenne. A büntetőjog harmadik ágára, a büntetés-véqrehaitásra vonatkozó a közel jövő egyik legfontosabb feladatául tekintem a börtönügy kodifikálását A büntetőjogi és börtönügyi írók sürgetései nyomán lassanként mindenütt általános meggyőződéssé érlelődött, hogy a büntetőjog sikere, a (büntetés céljainak megvalósítása érdekében a szabadságvesztésbüntetések végrehajtásának rendszere, elvei és szabályai kodifikálandók. Ott, ahol ez a kodiíikáció már megtörtént, mint pl. Angliában és Belgiumban, a börtönbüntetések hasonlíthatatlanul nagyobb ós jobb hatással vannak u gy a z elitéltekre, mint a közönségre, tehát ugy a különös, mint az általános megelőzés sikere biztosabban megállapítható!; A mi 1843-iki javaslataink szerzőinek bölcsesógét eléggé igazolja az a körülmpnv is bo^ ők egy részletes börtönügyi törvény javaslatát is kidolgozták, ahová mi, a törpe utódok, 70 év után sem tudtunk eljutni. Büntetőjogi kodifikációnk igazi betetőzése lenne a börtönügyi kódex megalkotása, amelyben lennének aztán megoldhatók a szabadság vesztésbüntetések végrehajtásának vitás kérdései s orvosolhatók annak mai ferdeségei és hibái is. így itt történhetnék kategorikus intézkedés a börtönöknek megfelelő számú magánzárkákkal való ellátása, ami a legégetőbb követelmény főleg fogházainkban, — a büntetési intézetek helyes specializációja, — a szakszerű és szigorú ellenőrzés és felügyelet s a rabmuruka célszerű szervezése iránt. A börtönügyi törvény részletei közül csupán a két legfontosabbat kívánom kiemelni : a börtönügyi főfelügyeletet és a rabmunkát. Mindkét kérdésben kívánatos lenne ai tudomány követeléseit végre nálunk is valókra váltani. Az angol és a belga mintára nálunk is fel kell végre állitani az országos börtönügyi felügyelőséget, mely az igazsáffügyminisztérium egy külön osztálya legyen s vezetné és elenőrizné az egész hazai 'börtönügyet. Épp ugy intézkedés lenne szükséges a szabadságvesztésre ítélteknek mezőgazdasági munkákkal való kiterjedtebb foglalkoztatása iránt. Mindkét kérdés a börtönügyi törvényben részletesen szabályozandó lesz, de addig is, míg a kódex elkészül, mindkettő akár külön törvénynyel, akár miniszteri rendelettel megoldható. (Fődolog, hogj' ne tekintsük a börtönügyet, a szabadságvesztések végrehajtását mellékes és kicsinyes dolognak, hanem értsük meg a Garraud helyes megjegyzését," hogy ,,az elitélés csak prológja a büntetésnek" s a büntetőtörvényhozás értéke a büntetés-végrehajtás jó vagy rossz megoldásán fordul meg. Tisztában vagyok azzal, hogy vázlatos fejtegetéseimben távolról sem merítettem ki a büntetőjog három ágában megoldásra