Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladataink a közel jövőben

24 kinevezése és a fiatalkorúak fogházának és a javitó-nevelő intézeteknek rendszeres kiépítése. Az anyagi büntetőjog terén végül égető kérdés a rehabilitáció törvénybe iktatása, amivel több nyugati állam megelőzött bennünket, többen a kérdésben is különösen csak a világháború akadályozott meg bennünket a szükséges törvényalkoláshan. Éppen a háború kitörése előtti napokban, 1914 július 21-én nyújtotta be az igazságiigyminiszter a törvényjavaslatot „a büntető ítélet hátrányos jogkövetkezményeinek megszűnéséről". Ezt a javaslatot, mely hosszú és gondos előkészítés eredménye, csak elő kell venni s némi módosítással mielőbb törvényerőre kell emelni. Egy régi mulasztást pótolnánk ennek a humánus intézménynek meghonosításával. A büntető perjogban nagyobb változások egyelőre sehol sem várhatók, Hazánkban különösen a fennálló kódex átdolgozása egyelóré feleslegesnek látszik. 1896-ban megalkotott Bűnvádi Perrendtartásunk még mindig kiállja a versenyt a legújabb európai kódexekkel. Kivi jelentőségű vita, mint külföldön, ug}r nálunk is legfeljebb kél fontos kérdésben indítható: az esküd Ibi ráskodás és a teldbbezés fentartása tekintetében, amely kél kérdés évtizedek óla állandó vitakérdése a perjogi irodalomnak és a jogi gyűléseknek. Az esküdtbiráskodás kérdésében a magyar törvényhozás épen a háború kitörésének évében foglalt állást. A „közszabadságok érdekében" nem kívánta eltörölni az eskiidtbiróságot, hanem az esküdtbíróság) főtárgyalás rendszeréi módosította eléggé gyökeresen. Ez az álláspont, illetőleg a kérdés ilyetén megoldása természetesen vitatható s a háború tanulságainak alapján a gyakorlati szakemberek közül talán még többen fogják sürgetni jövőre a zsűri eltörlését, azonban ngy vélem, hogy az esküdtbiráskodás végleges, eltörlésére, ez az óriás jelentőségű esemény sem Lesz elegendő. A demokratikus államfelfogás, mely a háború után világszerte hatalmasan megerősödött, aligha fogja engedni, hogy éppen egy demokratikus alkotmánybiztositékhak tekintett intézmény meg&zü illettessék. Nálunk talán inkább arról lesz esetleg szó, hogy az 1914. évi büntetőperjogi novella módosításait fenlartisuk-e, Vaigy áJlitsüjk vissza az esküdlbirósági főtárgyalás eredeti, a Bp-ban foglalt alakját? E felelt mindenesetre' lehel vitatkozni, nézetem szerint azonban egyelőre kár lenne a Bp. novella egészségesnek és célszerűnek látszó újításait, úgyszólván kipróbálallanul vissza csináiní. A báboru alatt az esküdtbiráskodás legtöbb helyt szü neteli s így a Bpn. értéke felől elegendő gyakorlat hijján időelőtti lenne döntő ítéletet mondani. Készemről egyébkent ügy a kérdések kettéválasztását, mint az esküdtek tanácskozásának a i'őtárgyalási elnök állal leendő vezetéséi naigyon gyakorlatias és 'gészséges reformnak vélem. Ugyancsak vita tárgyává lenne tehető az csküdtbiróságok hatáskörének esetleges korlátozása, így különösen a közönséges bűncselekmények feletti bíráskodás kivétele az esküdtek kezéből. Ugy sejtem, hogv a jövő fejlődése éhben az irányban fog haladni.