Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladataink a közel jövőben

22 célzattal tétetett a kísérlet, illetve jaA^aslat. A nyugateurópai álla­mok azonban, ahová számítom ez értelemben hazánkat is, az öt­évi vérfürdő alatt eléggé hozzászoktak az emiberi vérontáshoz, hogy bajosan fognak egyhamar a/ abolitio idealisztikus állás­pontjára helyezkedni. A magiam esete legalább erre a következtetésre késztet. Egy negyedszázadon át benső meggyőződéssel hirdettem én is az. abolitio eszméjét hallgatóim előtt' s többször sürgettem jogi szak­lapjainkban is a halálbüntetés eltörlését. És ma . . . ma nem mer­ném ezt javasolni s ily javaslathoz aligha járulnék szavazatom­mal. S azt hiszem, nem állok egyedül ezzel a nézet változtatással. Ideálul, eszményi végcélnak kitűzhetjük s törekedhetünk to­vábbra is az abolitio felé, de mikor azt látjuk, hogy a legmaga­sabb kultúrájú államok képesek négy éven át a legkegyetlenebbül irtani egymást, s amikor közvetlen tanúi s részben passziv alanyai voltunk a proletárdiktatúra garázdálkodásainak, nkkor bizony naivság lenne azt állítani, hogy a mai kor és a mai tár­sadalmi állapotok alkalmasak az abolitiora. Elméletileg részem­ről továbbra is a Beccaria és Szemere Bertalan követője maradok s hiszem és hirdetem, hogy el kell jönnie a boldog jövőnek, ami­kor a társadalom elég müveit lesz arra, hogy háborúk és halál­büntetés nélkül meglegyenek, de ma és a közel jövőben a háború­ban résztvett államok törvényhozásai aligha szavaznák meg a ha­lálbüntetés eltörlését. Ezt a kérdést tehát egyelőre kikapcsolhat­juk a reíomiprogrammunkból. Annál kevésbbé lehet azonban kitérnünk a másik nagy kér­dés, az anarchizmus, illetőleg legújabban bolsevizmus név alatt szerepelt kommunista törekvés elleni büntetőjogi harc elől. Az u. n; romboló anarchisták részéről az államokat fenyegető vesze­delmek elhárítása felől már 1899-ben tartatott Rómában egy nem­zetközi konferencia, azonban nevezetesebb eredmény nélkül. Mind­össze Svájc és Bulgária hoztak (1906. és 1907.) ,,anarchista" büntetőtörvényekot. Az orosz bolsevizmus és az ez évi ma­gyar kommunizmus riasztó példái azonban elég nyoma­tékos indítékul fognak szolgálni az összes, valóban kultur-álla­moknak, hogy az emberiség kultúráját, erkölcsi hivatását meg; nem értő. az osztálygyülölettől lihegő, lelkiismeretlen kalandorok mint igazán közveszélyes egyének ellen az összes államok közös egyetértéssel, drákói szigorral lépjenek fel. Ha a lapok híradásainak hitelt adhatunk, Anglia, liszak­amerika és Franciaország már is tervbevették a kommunista tö­rekvések elleni szigorú büntetőtörvények hozatalát s c tárgyban, esetleg — a háború előtti mintára — nemzetközi egyezmények létesítését. Azt hiszem, hogy Magyarországnak, mely e kérdésben olyan gyászos hírnévre tett szert, minden oka megvan arra, togy hazánk történetének ezt a szégyenfoltját azzal igyekezzen ki­köszörülni, hogy minél előbb törvényt alkot a kommunista törek­vések elleni büntetőjogi védekezésről. A Btk. revíziója szintén kínálkozó alkalom lenne ezen, csakugyan égető kérdés megoldá­sára, hiszen a Btk. 172. §-ának a magántulajdon elleni izgatás­ról szóló rendelkezései okvetlenül revideálandók lesznek s a mai

Next

/
Thumbnails
Contents