Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladataink a közel jövőben
22 célzattal tétetett a kísérlet, illetve jaA^aslat. A nyugateurópai államok azonban, ahová számítom ez értelemben hazánkat is, az ötévi vérfürdő alatt eléggé hozzászoktak az emiberi vérontáshoz, hogy bajosan fognak egyhamar a/ abolitio idealisztikus álláspontjára helyezkedni. A magiam esete legalább erre a következtetésre késztet. Egy negyedszázadon át benső meggyőződéssel hirdettem én is az. abolitio eszméjét hallgatóim előtt' s többször sürgettem jogi szaklapjainkban is a halálbüntetés eltörlését. És ma . . . ma nem merném ezt javasolni s ily javaslathoz aligha járulnék szavazatommal. S azt hiszem, nem állok egyedül ezzel a nézet változtatással. Ideálul, eszményi végcélnak kitűzhetjük s törekedhetünk továbbra is az abolitio felé, de mikor azt látjuk, hogy a legmagasabb kultúrájú államok képesek négy éven át a legkegyetlenebbül irtani egymást, s amikor közvetlen tanúi s részben passziv alanyai voltunk a proletárdiktatúra garázdálkodásainak, nkkor bizony naivság lenne azt állítani, hogy a mai kor és a mai társadalmi állapotok alkalmasak az abolitiora. Elméletileg részemről továbbra is a Beccaria és Szemere Bertalan követője maradok s hiszem és hirdetem, hogy el kell jönnie a boldog jövőnek, amikor a társadalom elég müveit lesz arra, hogy háborúk és halálbüntetés nélkül meglegyenek, de ma és a közel jövőben a háborúban résztvett államok törvényhozásai aligha szavaznák meg a halálbüntetés eltörlését. Ezt a kérdést tehát egyelőre kikapcsolhatjuk a reíomiprogrammunkból. Annál kevésbbé lehet azonban kitérnünk a másik nagy kérdés, az anarchizmus, illetőleg legújabban bolsevizmus név alatt szerepelt kommunista törekvés elleni büntetőjogi harc elől. Az u. n; romboló anarchisták részéről az államokat fenyegető veszedelmek elhárítása felől már 1899-ben tartatott Rómában egy nemzetközi konferencia, azonban nevezetesebb eredmény nélkül. Mindössze Svájc és Bulgária hoztak (1906. és 1907.) ,,anarchista" büntetőtörvényekot. Az orosz bolsevizmus és az ez évi magyar kommunizmus riasztó példái azonban elég nyomatékos indítékul fognak szolgálni az összes, valóban kultur-államoknak, hogy az emberiség kultúráját, erkölcsi hivatását meg; nem értő. az osztálygyülölettől lihegő, lelkiismeretlen kalandorok mint igazán közveszélyes egyének ellen az összes államok közös egyetértéssel, drákói szigorral lépjenek fel. Ha a lapok híradásainak hitelt adhatunk, Anglia, liszakamerika és Franciaország már is tervbevették a kommunista törekvések elleni szigorú büntetőtörvények hozatalát s c tárgyban, esetleg — a háború előtti mintára — nemzetközi egyezmények létesítését. Azt hiszem, hogy Magyarországnak, mely e kérdésben olyan gyászos hírnévre tett szert, minden oka megvan arra, togy hazánk történetének ezt a szégyenfoltját azzal igyekezzen kiköszörülni, hogy minél előbb törvényt alkot a kommunista törekvések elleni büntetőjogi védekezésről. A Btk. revíziója szintén kínálkozó alkalom lenne ezen, csakugyan égető kérdés megoldására, hiszen a Btk. 172. §-ának a magántulajdon elleni izgatásról szóló rendelkezései okvetlenül revideálandók lesznek s a mai