Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Büntetőjogi feladataink a közel jövőben

21 ellen megfelelő uj intézkedéseket, lélektani alapra fektetett, de egyszersmind gyakorlatias értékű uj intézményeket kivan törvénybe iktatni. Eme mérsékelt reformprogramm több pontját egyes nyugateurópai államok a háború előtt külön törvényekkel életbeléptették, igy a fiatalkorú bűntettesekkel való különleges elbánást a felnőtt munkakerülőkre, a megrögzött bűntettesekre szintén különleges intézkedéseket, viszont az elsőizben bűnözött kis bűntettesekkel szemben mindenütt törvénybe iktatták a rövidebb tartamú szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának felfüggesztését. Mindezen egészséges és szükséges reformoknak a klasszikus Büntetőtörvénykönyyvel való összhanghahozatala, vafms a régi kódexek életképessé tétele végett számos állam a Btk. teljes átdolgozásával foglalkozott. így Svájcban, Németországban, Ausztriában. Dániában, Szerbiában jelentek meg a háború előtti években Btk.-javaslatok s a tudományos világ ezeknek birálatával volt elfoglalva. (Legújabban, 1918-ban, a háború alatt uj életre kelt lengyel állam kormánya is Btik.javaslatot dolgoztatott ki. L. Zeitschrift für die ges/Strafrechtswiss. 40. köt. 429. 1.). Ebben a stádiumban volt a háború előtti években hazánk büntetőjoga is. Szakirodalmunk túlnyomó része a mérsékelt reformerekhez csatlakozott s a felállított reformprogramm több pontját sikerült külön törvényekkel meg is valósitanunk. így a Büntető Novella (1908.) behozta a feltételes elitélést; a fiatalkorú bűnelkövetőkkel való elbánást egészen uj alapokra fektette, az 1913. évi 23. tc. a közveszélyes munkakerülőkre honosította meg az oly régóla sürgetett dologház intézményét. 1913-ban pedig, az igazságügyi kormány a Btk. teljes átdolgozását is munkába vette s az átdolgozott kódex első tervezete teljesen el is készült. Ha tehát a jogfolytonosság elvét mi is követni akarjuk, amint a többi európai államok is bizonyára tenni fogják, az első reformprogram m nálunk is a Btk. teljes átdolgozása lesz, vagyis az 19,13. évi tervezetet elő kell vermünk s a háború és a szociális forradalom- tanulságainak felhasználásával újból átdolgoznunk. Miként történjék ez az uj átdolgozás, miket lehet és kell figyelembe vennünk mint háborús és forradalmi tanulságokat, ennek a részleteivel a jelen vázlatos cikkben nem foglalkozhatom. Csupán arra kívánok rámutatni, mik a legfőbb vitapontok, amelyekre nézve az átdolgozás* előtt tisztába kellene jönnünk, amelyeket —- a mielőbbi siker érdekében — esetleg tanácsos lesz kikapcsolnunk ia kódexből s külön törvénynyíd megoldanunk. A legelső felötlő és tisztázandó kérdés a halálbüntetés fonta rtása vagy eltörlése. Ugy vélem, togy a háború és a forradalom tanulságai az abolitionista büntetőjogászokat is alaposan gondolkozóba ejthetik elvi álláspontjuk helyessége, vagy legalább is időszerű volta felett. Igaz, hogy az abolitionisták ujabb erősségül hivatkozhatnának Német-Ausztriára, ahol az 1919 március 3-iki törvény eltörölte a halálbüntetést. S ugy olvastam, hogy a Szovjet-Oroszországban is tétetett ily irányú javaslat a forradalom ,atialt. Ez a két példa azonban komoly és nyomatékos élvnek bizonnyal nem tekinthető, hiszen mindkét helyen politikai