Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A királyválasztás joga

3 jes világosságba helyezni a jogtudománynak a vitás kérdést, hogy mar magán az országgyűlésen e körül kétségek lehetőleg ne forogjanak fenn s az állásfoglalás és ennek megfelelő további elhatározások a helyzethez képest gyorsan megtörténhessenek. Ha a politikai sajtót és az ebben, valamint a szakirodalomban eddig megnyilatkozott felfogásokat, továbbá az egyes országos pártok vonatkozó programmját megfigyeljük, megállapithatjuk, hogy azok közt is eltérő a felfogás, kik teljesen egyetértenek abban, hogy a királysági államforma, ma még érintetlen jogi erősséggel bir ós. fennáll, hogy tehát sem az úgynevezett népköztársaság, sem a tanácsköztársaság mint uj államforma, nem tudott jogi alapra szert tenni. A jelenlegi uralmi korszak kiváló hivatalos egyéniségeinek egyes nyilatkozatai arra mutatnak, hogy ők a király választási jogot feléledettnek tartják, mert a királysági államformának plebiscitummal való fenntartása esetére, a királyválasztási jognak „országgyűlési gyais.orlását" emlegetik. Lássuk tehát rövidesen, de azért a lényegre ható összes jogi szempontokra kiterjeszkedve, vájjon mi hozható föl érv és indok gyanánt a kétféle felfogás mellett, mi támogatja azon nézetet, hogy jog és törvény szerint megüresedett a trón, hogy tehát gazdátlan Szent István király széke, másrészt, hogy vannak-e komoly ellenvetések, lehetnek-e bizonyítékok oly közjogi álláspont javára, mely azt vallja, hogy a Habsburg leányágak trónöröklési joga fennáll, avagy ha az utódok joga megszűnt is, magának az utoljára megkoronázott IV. Károly királynak királyi uralma, királyi méltósága és hatalma jogszerűen megmarad és jogtisztelei mellett általunk elismerendő. —Csekély véleményem számára nem vindikálom a kötelező elfogadást, sőt az irányítást sem, de talán a fentérintett jogtudományi kötelesség betöltésére közrehathatok olykép, hogy lehetőleg az összes illetékes tudós nézetek megnyilvánulását előidézem s a probléma teljesen biztos lisztázását megközelítjük, vagy egészen el is érjük. Az idő rövidsége, mely soraim megírásához rendelkezésre állott, mentse, ha tán egyes tételem körül hiányosság forog fenn, vagy a precizitás nem lesz oly teljes, ahogy azt szeretném. I. Először is kifejezni kívánom teljes jogi meggyőződésemet arra nézve, hogy a királyi trón nem üresedhetett meg „lemondás" által, vagyis ha tán az üresedés" „sedis vacantia" fennforgását vitatjuk ennek okául, lemondásra nem hivatkozhatunk. Megjegyzem közbevetőleg, hogy a lemondás általi meg-