Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A királyválasztás joga

. \ >.y- ;f;,*fs,,. vV'-'^i/^';:^::^;^; ':> %.f%** V~>#\?:i 9 feresedés gondolatát elfogadva, már nem maradna nyitva a kérdés a trónöröklés iránt, mert, ha t. i. a trón megüresedése fennforog, akkor már az 1723. 1.—II. szerinti öröklési jog el-: enyészte is „subintelligitur". Trónüresedés t i. az eddigi öröklési jog mellett a jogosult ágak kihalása előtt nem állhat elő; l. i. „Le roi est mort, vive le roi!" érvényesült. A trónról való lemondás nem történt meg egyoldalulag a király részéről sem, nem történt ez sem alkotmányos formában, sem pedig törvénytelen formában; — nem lehet tehát szó egy lemondásnak, — ami nincs sem tényleg, sem jogilag nem forog fenn, — az 1867. III. t.-c. szerint való országgyűlési elfogadásáról. Nincs, jogérvényes lemondás, nincs, nem lehet eszerint érvényes utólagos országgyűlési elfogadás sem. Vagyis az összeülő országgyűlésnek nincs mit elfogadnia, ami van;, ami történt őfelsége részéről, az nem a királyi trónlemondás, hanem egy oly aktus, oly elhatározás vagy magatartás, ami .jogilag nem áll meg. Tudvalevő ugyanis, hogy IV. Károly az októberi forradalom hatása alatt elmenekülvén országunkból, előkelő magyarok tanácsát is meghallgatva, ugy döntött, hogy az adott helyzetben nem kivánja személyesen gyakorolni jogos királyi hatalmát, s ennek jeléül felelős minisztereit a neki tett eskü hatálya alól is feloldozta. Ezen, a közjogszerü formákat tudtommal úgyis negligáló királyi elhatározásba nem szabad alkotmányszerü lemondást, ilyen lemondási akaratot belemagyarázni. Ha az alkotmányszerüségi formák nem hiányoznának is, nincs meg a materiális jogszerűség, mert a magyar közjog nem ismeri 1867. óta (VII. törvénycikk) a királyi hatalomnak még a nádorra átszállását, a nádor helytartói minőségét sem; az a cikkely még a nádori szék betöltésének is törvényes gátat emelt és kifejezetten, sőt imperative kategorikusan követeli, hogy a király hatalmát mindig személyesen gyakorolja. Jogérvénytelen volt tehát a hatalomnak ideiglenesen helyettes által való gyakorlására irányuló elhatározás, de jogérvényleien volt, mert jogunk nem ismeri, az állásukban megmaradó felelős minisztereknek esküjük alól való feloldása is. /V. Károly quasi „szolgálaton kívüli viszonyban" helyezte volna magát ideiglenesen, ezt nem ismerjük alkotmányszerünek, s még ehhez azt is hozzátehetjük, hogy az ily lépésre, ilyféle elhatározásra irányuló, inditó tanácsadás is olyan, melyért a felelős miniszterek s más bármikép felelősségre vonható tanácsadók is felelni lesznek majd kötelesek. Tovább talán nem szükséges e részletnél vesztegelni. IsHfiételjük, hogy trónlemondási szándék nincs ; trónlemondási fltyilatkozat vagy aktus alkotmányszerü módon, illetőleg jogér-