Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Jogi szakirodalmunk feladatai

katorvosoltatni, melyeknél kiderül, hogy arra egyszerűen képtelen. „Medicina pejor niorbo." Szigoriian meg kell számoltatni önmagunkat a jogi intézmények egész vonalán. A jogi törvényhozást, a jogi közigazgatást, a bíráskodás nagy mezőit gondosán be kell járnunk, át kell vizsgálni annak minden zugát'. Közelebb kell jutnunk a nép gondolkozásához. A jogrendnek Jegbensöbb kapcsolatban kell állani a társadalom gazdasági és miiveiödési követelményeivel. Nemcsak a törvények szavainak szerkesztésében, de a lényegben is. Részletekbe nem bocsátkozom. Csaknem minden jogász tudja, hogy nálunk nagyon sok a gyorsan készült törvény. Nagyon sok a diszharmónia. Nagyon sok a rosszul szerkesztett törvény. Sok egyszerűen forditott törvény. Sok a papirtörvény, mely nem éli jogi világát, csak a törvénytár lapjain szunnyad. A p grafusok rengetege gyakran sivár holt pontok zűrzavara. Be kell látni, hogy vétettünk az ellen is, hogy a társadalom fejlődésének nyomán nem valósítottunk meg oly reformokat, melyek már régen égetően szükségesek voltak és igy a jogrend alkalmazása hordozta nem egyszer a törvényhozási mulasztás ódiumát. Ódiumát a gazdasági berendezés, a nemzetvagyon igazságosabb eloszlása, a jogok kiterjesztése mélyen érzeti vetelményeinek. A jogrend gyakran volt igy kénytelen védeni oly értékeket, melyek már a társadalom felfogásában nem igazi eriékek. [gy a jogrend gyakran az élettől elszakadt és pour lart" elvont logikai abstrakciók hínárjába téved többször elkéstünk, sokszor korán jöttünk. Árra nem gondoltunk, hogy azok a föltételek, azok az intézmények megvannak-e, melyek a törvény hasznos eredményeit biztosithatják. Sajnos, hogy szigorú elfogulatlan jogirodalmi kritikánk alig volt. Fájdalom, ezt nemcsak a jogirodalomra, de az egész magyar irodalomra értem — hiányzik a.magas szinvonalu, a pajtáskodástól vagy pártoskodástól mentes irodalmi kritika Vagy égig bálványozunk, vagy sárba rántunk. E folyóirat bizonyára teljesíteni fogja a kritika komoly kötelességét és nem törvényalkotás és birói judikatura területére terjeszti ki doskodását, de egész jogi irodalmunkat is felöleli. Jogirodalmunkat törekednünk kell önállóbbá, eredetibbé tenni. Nem a vaskos kötetekben van a tudomány mértéke. Hányszor hallottam tudós képpel elmondani, hogy egyik-másik dolgozat jeles önálló alkotás, csak az a baj, hogy igen rövid. Tudtommal nem a vaskos kötetekben vánnak a tudományt előbbrevivő vagy termékenyítő gondolatok, de rendszerint kisebb, de mélyen járó dolgozatokban. A vaskos kötetek sokszor csak összefoglalások. Néha igen jeles tudományos összefoglalások, sokszor mások buvárlatának kompilált eredményei. Ezekre is szükség lehet, csak nem szabad azok elolt leborulni csak azért, hogy sok benne az idézet és óriási a terjedelem.