Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Jogi szakirodalmunk feladatai

\ 3 Zőieg, kérlelhetetlenül reá kell mutatnunk a mai jogrend minden ilibájára, minden félszegségére. Reá kell mutatnunk, melyek az elmulasztott reformok. Reá kell mutatnunk, hol a művelődésnek és a gazdasági intézményeknek gyarlósága okozza a jogrend visszáságait és kinövéseit. Reá kell mutatnunk, hogy a jogrend a nép köztudatában a tisztelet és tekintély nagy biztosilékaivá csak akkor emelkedhetik, ha a jog hasznosságát, a jog érvényesítésének szükségszerűségét a köztudatban kelt meggyőződés támogatja. Az a „belátás, hogy amit a jog ad, vagy elvesz, az valóban hasznos is". A birói függetlenség elvét a lehető legtökéletesebben meg kell valósítani. Nem szabad a birói státust a közalkalmazottak kategóriáiba és ezekkel kapcsolatos, a birói állással összeférhetetlen számos pragmatikai szabályok keretébe szorítani. Más a közalkalmazottak pragmatikája és más a birói. Nem birói elzárkozottságot értünk. Üe az élet legközelebbi tapasztalatai is meggyőztek arról, hogy a közalkalmazottak táborába való beolvadás a közalkalmazottak számára talán teljesen helyénlevő parancsok és tilalmak útvesztőjébe sodorja a birói függetlenséget. Nem kasztot akarunk mi az államban, sőt a laikus elemek bevonását egyenesen elkerülhetetlenül szükségesnek tartjuk nemcsak a büntető judikaturában, de a polgári jog legtöbb területén is. Meg kell találni a módját, hogy a biró teljes kapcsolatban álljon az élet reális valóságával és a jogászi észjárás elvontságát az eleven életfelfogás tartalmával töltse be. Nincs rettenetesebb, mint a betüjogászkodás. Ha veszedelem rejlik abban is, ha a birót a jogszabály korlátlan urává tesszük : még rettenetesebb a veszedelem, ha a betüjogász ragyogó dialektikával fölényesen |íimondja Ítéletét, melyből a jogszabály abszurduma vagy .óriási igazságtalansága domborodik ki. Minden egyes ily itélet a jogrend forradalmi felforgatására ösztönző eszköz erejével p|at. Ezt élesen domborítja ki Taine a francia forradalomról |tt mély tanulmányaiban. A törvények kritikájában a jogirodalomnak éber figyelemmel kell őrködnie afölött, hogy oly bajok orvoslását, melyeket csakis bizonyos társadalmi okok, nek ezek művelődési vagy gazdasági okok, megszüntetésével lehet orvosolni, ne akarják erőnek erejével a jogrend toyd által orvosoltatni. Rettenetes példája ennek az" eltéve- • esnek, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén egyene|s©n a társadalom mint bűntárs jelentkezik és a vádló, védő. Bró és a társadalom a gazdasági élet fogyatékosságaival tájjnasztja alá Ítéleteit. Természetesen lehetetlen kívánni, hogv a tea/dasági és kulturális viszonyok fogyatékosságában rejlő Bokát a büntető igazságszolgáltatás szüntesse meg. A jogrendnek, a jogrend iránt táplált bizalomnak teljes megingatására Síezet, midőn a bírósággal a jog eszközeivel akarnak oly bajo1*