Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Jogi szakirodalmunk feladatai

2 iiithatta az a néhány hónapi tatárjárás, mely megvetette az eddigi jogtudományt, mely gúnyt űzött az eddigi igazságszolgáltatásból, mely letiporta a birói függetlenséget, száműzte a judikaturából a szaktudás döntő szavát, mely a biróságban egy pártosan kezelhető eszközt látott a nép egy kis töredékének diktatúra utján való uralomra jutására, mely visszalökte a jogés culturállamot az ősidők barbárságába, a műveletlenség és ildomtalanság sötétségébe. Át kellett szenvednie a magyar nép óriási többségének azt a keserves állapotot, midőn bűnös cinizmussal fosztották meg minden polgári és emberi jogaitól. Nem volt biztonsága a személynek, a vagyonnak, az otthonnak. Minden, ami eddig összetartotta a társadalmat, a rendet, széthullott, szétmállott, az igazságszolgáltatás pártatlan szentélye pedig a pártosság, a jogtalan kedvezések, a nemtelen, boszut lihegő vandalizmus kinzókamrája lett. Ezek a rettenetes megpróbáltatások minden jobbérzésü emberben és természetesen az igazi szocializmus komoly híveiben is kiváltották a megvetés érzését oly brutális rendszer ellen, mely a jogeszmét vak párteszközzé alacsonyította, mely az emberiség történeti fejlődésének azt a nagy munkáját, mely a jogot az emberiség egyik elsőrangú kulturtényezőjévé emelte, mely kimunkálta az államhatalmi megoszlás elméletén nyugvó birói függetlenség és pártatlanság nagy jogi biztosítékait, letaszitotta az államképzés és államfenntartás piedesztáljáról. Ha eddig nem ment volna át az a nagy klasszikus igazI ság: „Justitia est regnorum fundamentum" a nép köztudatába, most bizonyára ez eleven erővé vált. Ha nem tudta volna eddig megérteni, mit jelent a birói függetlenség alkotmánybiztositéka, most megértette. Most tudja a köztudat, hogy jogtudomány nélkül nem lehet az állam és társadalom gépezetét megalkotni és vezetni és nem lehet az élet bonyolult vitás kérdéseit igazságosan elintézni. Most tudja, hogy a haladás igényének megfelelő jogrend nélkül nem lehet földmiveléssel, iparral, kereskedelemmel, a népek nagy szolidaritásában eredményesen fogalkozni, most tudja már, mit jelent a jogrend, a hitelszerzés az állam gazdasági életében. Most tudja, mi az a jogállam, mi az a kultúrállam 1 Most már a brutalitásnak ez a nagy szemléltető oktatása közelebb vitte a nép értelmi és érzésvilágához a jogrend követelményeit. Nekünk pedig, kik a jogrend munkásai vagyunk, mindnyájunknak magunkba keli szállnunk és a nagy világtörténeti rázkódtatásokból és a bolsevizmus reltenetes tapasztalataiból le kell vonnunk a tanulságokat. Nem lehet, nem szabad egyszerűen ott folytatni, ahol elhagytuk. Ez végzetes, sőt egyenesen katasztrofális volna a jogrendre. Ellenke-