Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - A régi perek

147 eljárásira átalakítása a per elintézést tetemesen késleltetné. Másrészről az átalakítást semmiesetre sem lehetne keresztülvinni anélkül, hogy a folyamatban lévő per egyes szakaira és egyes perbeli cselekményekre tekintettel különböző részletes átmeneti szabályokat állapitson meg a törvény. A bíróságra tehát éppen a kezdet legnehezebb idejében rázúdulna az Írásbeli eljárás szerint összebonyolított perekben fölmerülő átmeneti kérdések nagy halmaza, ami a bíróság működését megbénítaná és azt eredményezné, hogy az uj szóbeli eljárás első alkalmazása zavarokat okozna. Ezekhez az általános nehézségekhez az ügyek egyes nemeiben különös nehézségek is járulnak ; igy pl. házassági perekben a házasságvédő közreműködése a fellebbviteleket megszaporítaná, ami a szóbeli, eljárásban rendkívül emelné a bíróságok munkaterhét. Az apró váltóperek vagy szövetkezeti perek törvényszéki hatáskörben maradván, fellebbvitelük szóbeli elintézése az ítélőtáblákat és a Curiát tetemesen megterhelné. A Günther Antal igazságügyminisztersége alatt átdolgozott tervezet, valamint a Székely Ferenctől 1911. évi június 23-án a képviselőház elé terjesztett javaslat (59. §.) változatlanul megmaradt az előadói tervezet álláspontján. (Igazságügyi Javaslatok Tára, 1911. évi XI. évf. 3. sz. 341.* 382. 1.) A javaslatnak a képviselőház igazságügyi bizottságában tartott tárgyalásán (1911 nov. 21) Plósz Sándor előadó tüzetesebben indokolta az átalakítás mellőzését: ha az ily pereket is az uj perrendtartás szerint kellene folytatni, szabályozni kellene azt a kérdést, hogy a feleknek már szerzett peres jogai mikép respektáltassanak. Két perrendtartás helyett voltaképen három lenne egyidejűleg hatályban és bonyolult szabályokat kellene alkotni efemer kérdések megoldására. Nehéz a cezúra megvonása is s nem is lenne célszerű a bíróságokat egyszerre az uj eljárás szerint menő ügyek egész tömegével elárasztani. Legföllebb az olyan pereket lehetne az uj perrendtartás szerint tárgyaltatni, amelyekben még csak a keresetet adták be, de ez a hatáskör és az illetékesség kérdésében okozna bonyodalmakat ; mindezekből arra a következtetésekre jutott, hogy inkább jobb egyidőre lemondani az uj perrendtartás kizárólagos alkalmazásáról. A szakasz tárgyalásán felhozta még, hogy van olyan teória, amely szerint a pernek attól a szakától kezdve, amelyben az uj törvény utóiéri, az uj eljárás szerint kell mennie. Az ö véleménye szerint a visszaható erőt a törvény akaratának megfelelően kell magyarázni s a törvénynek nem lehet az az akarata, hogy megszerzett perbeli jogokat megszüntessen, csak az lehet a szándéka, hogy az uj perekben akalmazzák. A bizottság egyértelmüleg az előadó álláspontjára helyez10*