Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

144 funkciója. Ahhoz tehát, hogy élő lény keletkezhessék s fennmaradhasson, az anyagnak oly szerkezetűnek s oly működésre képesítettnek kell lenni, mely azt a csodálatos jelenséget létrehozza s fenntartja, amit életnek nevezünk. Az életre hasznos mozgások, törekvések, akarati elhatározások s cselekmények tehát bioló^ai szükségszerűséggel célszerűek, ami ezzel ellenkezik, az életellenes, tehát célszerűtlen. Ilyen immanens célszerűség van az egysejtű véglények birodalmából kiindulva mindenütt az emberig. Amint azonban a fejlődés létráján fölfelé haladunk, a célra törekvés szerkezete s mechanizmusa az értelem fellépésével s fejlődésével egyenes arányban mindig bonyolultabb és bonyolultabb lesz. Sőt a célra törekvés időlepergés szempontjából is épp ugy nyúlik ki a távoli időkbe, amint az értelem fejlődik. Az értelmi működéshez kapcsolódik az előrelátás és a jövőért való dolgozás. A biológiai célkitűzés eme természettörvényéből következik, hogy az ember minden cselekményével célra törekszik; célra törekszik tehát az izgató is, bármily társadalmi vonatkozásban lépjen is föl. A hittérítő, a tudós, a kézműves, a biró, az ügyvéd épp ugy célra törekszik minden cselekményével, mint az izgató a társadalom minden/terén ; ez a cél végelemzésben elsősorban életfenntartásra, másodsorban az egyéni életfenntartás révén fajfenntartásra törekszik. Ennek az egyetemes biológiai törvénynek helyessége épp ugy kimutatható könnyűszerrel, mint az a másik igazság, hogy minden élétnek forrása végelemzésben a nap melege s fénye, az ennek bizonyitásához szükséges kauzális összefüggések felvonultatása azonban ide nem tartozik, de már szorosan idetartozik annak leszögezése, hogy minden izgatás egy meghatározott célra törekszik. Az izgatónak célra törekvése egyik atomszerü, mikroszkópos megnyilvánulása a most vázolt egyetemes élettani célratörekvéseknek. Ez a célratörekvés azonban végtelenül különböző az izgató egyénisége, az izgatás tárgya s köre szerint. A hittéritők, vallásalapítók, természettudósok, feltalálók, művészek, irók, filozófusok valamennyien izgatnak avégből, hogy eszméjük terjedjen s közkinccsé váljon, mert a legüdvösebb, leggyakorlatiasabb s legzseniálisabb eszme is olyan, mint a véka alá rejtett világosság, sötétben és terméketlen marad, ha a társadalom kollektív eszmeáramlatainak medrébe nem helyezzük el. Hasonlóképp, sőt főképpen izgatnak a társadalmi reformerek is. És az izgatások közt a kommunista izgatások dagadnak meg a 1-egdurvább formákban egész a paroxizmusig.