Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

143 Hangsúlyozni kívánom a „célt", mert minden izgatás közr pontja bizonyos cél, amit az agitátor el akar érni. Az érzelem a hajtóerő, amit a rómaiak captatio benivelentiae néven is^ mertek és mesteri szónoklataikban rendkivüli sikerrel ki is használlak. Ez hozza az akaratot mozgásba s a cél eszközévé teszi. Az izgató tehát mindig másoknak vagy a tömegnek akaratára igyekszik hatni, hogy a mások vagy a tömeg akaratát szolgáltába állítsa. A fenti példában a tudós, politikus s kommunista agitátornak közös a célja, az t. i., hogy eszméjük, törekvésük megvalósuljon, ennek pedig föltétele a hivők s követők sokasága, kik az eszme harcosai lesznek s az eszmét széthordják a szélrózsa minden irányában, terjesztik a társadalom minden rétegében. Győztes pedig az az eszme lesz, melyet legerősebb érzelmek bástyáznak körül, mert az eszmének mozgató erőt az érzelem ad. Enélkül amint Ribot a teremtő képzeletről irt müvében kimutatja, az eszme tétlen, erőtlen tudat jelenség, olyan mint a lőpor, mely tele van potenciális energiával, de hogy aktiv, eleven erővé váljon, szikrára van szüksége, mely azt felrobbantja. Rendszerbe foglalva tehát az izgatás pszichikai elemeit, azt találjuk, hogy ezek következő négy csoportba oszthatók, melyek szintéziséből keletkezik az izgatás egésze. a) az izgatás célja; b) vágyak, törekvések keltése ; c) érzelmek felélesztése és ébrentartása; d) akarati elhatározások létrehozása, melyek az izgatás célját megvalósítják. Aki az ember szellemi életének .mechanizmusába egy futólagos pillantást vet, meggyőződhetik arról, hogy az emberi értelem lényeges sajátsága és természete a célkitűzés; minden akarati elhatározásunk s akarati tevékenységünk az értelem által kitűzött célok megvalósitására törekszik; sőt nemcsak értelmünk, vagyis tudatos szellemi működésünknek van ez a célkitüző természete, hanem a tudat nélküli egyszerű pszichológiai s reflexmozgások is célra törekvők. Ez a cél az életfentartás biztositása; tehát a hasznos benyomások s környezeti hatások vonzása, az ártalmasok távoltartása. Az állati életben is igen kifejlett fokban meg van ez a törekvés, amit az ösztön bonyolít le. Az életfunkcióknak ez a célt hajszoló jellege nem valami csodálatos, transcendentális jelenség; sőt nagyon természetes valóság ; s szükségszerű következménye az életnek. Igen találóan állítja föl Le Dunlec1 az élettani szabályt, mely szerint az élet nem más, mint a szervezet 1 La mécanique de la vie 61 --62. L