Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája
matikus, aki tankönyvében' azt mondja, hogy „az izgatás kevesebb, mint a felhívás; elég ahhoz másnak az érzelmeit annyira mozgásba hozni, hogy abból az izgató által célba vett elhatározás könnyen kipattanhasson", léhát Binding két pszichikai elemet emel ki, egyik az érzelem mozgásbahozása, másik az akarati elhatározás könnyűvé tétele. Ez már jóval többet mond, mint kartársai, mert meghatározása a zizgatásánál legfontosabb elemet, a pszichikait emeli ki s az érzelemre s akarati elhatározásra helyezi a súlyt. Ugyanazt láttuk Angyalnál is ; de lényeges különbség van a két tudós közt, mert Angyal a gondolatot teszi a probléma középpontjává Azt lehetne tehát mondani hogy az izgatást Binding voluntarista, mig Angyal az intellektualista szemüvegén át nézi. Az izgatásra is áll, mint minden tudatfolyamatra az a pszichikai szabály, hogy a tudat mindhárom eleme feltalálható abban ; csakhogy különböző fokozatban, tehát az értelem, érzelem s akarat együttes jelenléte meg van minden izgatásban. De hogy a tudatelemek mily végtelenül különböző erősségi fokozatban lépnek föl, mindjárt megértjük, ha a társadalmi élet különböző területéről veszünk példát. Képzeljünk el egy tudós társaságot, politikai egyesületet s egy kommunista gyűlést. A tudós társaságban egy orvos tart előadást a rák uj gyógyítási módjáról, vagy egy kriminalista a prevenció fontosságáról; a politikai f yülésen pedig az agitátor a burzsoák ellen tüzeli úgyis izgatott özönségét Mindhárom szónok izgat, mert hallgatóságát eszméi részére akarja megnyerni, de mily szertelen különbség van a három izgatás közt. A tudós társaság szónoka kizárólag az értelemhez szól s természeti igazságokkal akar hívőket szerezni; az érzelmeket csak annyiban hozza mozgásba, amennyiben tudományos igazságok mindig felsőbbrendű, intellektuális érzelmekkel járnak. A politikus már mélyebben nyul az érzelmek birodalmába s nem is marad meg a felsőbbrendű érzelmek körében, részint mert hallgatósága alacsonyabb színvonalon van, részint mert — közvetve — minden politika távolabbról vagy közelebbről a polgárok egyéni s családi életfentartós érdekét érinti. A politikai törekvés értelmi tartalma tehát erősen keverve van érzelmekkel; s minél lejebb száll a politikus a néphez, épp ugy sorvadnak az értelmi elemek s erősödnek az érzelmi tényezők beszédében. A kommunista agitátornál már csaknem teljesen eltörpülnek az Intellektuális mozzanatok s előtérbe lépnek a legalsóbbrendű önző érzések, indulatok s ösztönök, mert az agitátor ezek felhasználásával és kizsákmányolásával érheti csak el célját 1 íií k. 898. lap.
