Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

14,1 mek; mint a dudva magva, mely minden gondozás nélkül hihetetlen szaporasággal terjed és szorít ki maga mellől minden nemes növényt. A kontagium, az epidémiaszerü ragályozás, mint a futó tüz terjedt tudat és akarat nélkül. Békés időkben is ragályoznak azonban, bár kisebb mértékben, az izgató eszmék; s nemcsak az izgató beszéd vagy irás terjeszti a méreg hatását, nemcsak a tömeg, amelyikhez az izgatás szól, jön izgalomba, hanem ezek családjuli, ismerőseik, munkatársaik közt széthordják a fertőző anyagot, s anélkül, hogy izgatni akarnának; s az izgató eszméket s érzelmeket felvevők anélkül, hogy az eszméket átvenni s az érzelmekben osztozkodni akarnának, tudat nélkül azok zsarnoki hatalmába jutnak; vagyis a kontagium is terjesztője az izgatásnak. A kommunizmus szörnyű erkölcsi kataklizmájában láttuk, érzékeinkkel tapasztalhattuk, hogy az izgatás a tömegek akaratára való hatás; a tömegek akaratának az izgató akarata alá helyezése révén. Vagyis imitáció és szuggesztió. Láttuk azl is, hogy a szenvedélyek és indulatok olyan paroxizmusában, amilyenben a tudatlan tömegeket az izgatók a kommunizmus alatt tartották, az izgató eszmék s érzelmek közvetlen akarati folyamatok nélkül, teháf a tudat küszöbe alatt kontagium utján is terjednek. Ezt egészséges társadalomban nem lehet tapasztalni, mert az izgatás kontagiuma mikroszkópikus. A Ribotféle pszichopatológiai módszer révén azonban, mely szerint kóros lelkiállapotban s pedig ugy az egyén, mint a társadalom szellemi életében a lelki folyamatok óriási nagyitásban jelennek meg, most már látjuk, hogy az izgatás fertőző csirái az intermentalis érintkezésbén nemcsak tudatosan, haném anélkül is terjednek, vagyis az izgatásban a szellemi érintkezés, eszmék s érzelmek terjedésének mindhárom formája szerepel, t. i. az imitáció, szuggesztió éskontágium. Az itt kifejtettek csak az izgatás külső szerkezetéről adnak felvilágosítást. Fontosabb s mélyrehatóbb az a kérdés, hogy az izgatásnak mi a benső, pszichikai eleme. Mint föntebb emiitettem, Angyal Pál kitűnő tankönyvében a gondolat közlésére helyezi a súlyt, tehát az intellektuális folyamatra; a kezemügyében lévő német büntetőjogi irók könyvei az izgatás pszichikai részét teljesen figyelmen kivül hagyják, s arra helyezik a fősúlyt, hogy miben különbözik a felbujtás a félhivástól s a felhivás az izgatástól. így John, Liszt, Hálschner s Qlshausen ; de ily irányú beállításban sem hatolnak a kérdés mélyére s nem annak pszichikai részével foglalkoznak, hanem azzal bibelődnek, hogy az emiitett három kriminogenalakulat a konkrét bűncselekménnyel mily viszonyban van. Egyedül kivétel Binding, a mélyen szántó nagy dog-