Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

ben végbement átszervezése óta eltelt mintegy hal évtizedből az utolsó két évtizedben a magyar igazságszolgáltatásnak nagyobb teherpróbál kellett kiállania, mint a megelőző négy évtizedbe i. Hozzátehetjük, hogy jószerencséje a magyar igazságszolgáltatás nak, hogy olyan fáklyavivőt rendelt neki az isteni Gondviselés, mint Juhász Andor volt. „Ugy tettél, mint kik sötét éjbe mennek s fáklyát visznek, 'de nem látják a fényét,. esak az utánuk jövő örül ennek." A fizikai fény kialszik, ha forrása megszűnt. Annak a táklyának a fénye, amelyet Juhász Andor vitt előttünk, nem szűnt meg azzal, hogy a fáklyavivő sírhalmán a szerető megemlékezés virágait immár másodszor hervasztotta el a tél fagya. ,,Az emberi rész néma", hogy újra a Divina Commedia költőjének szavaival mondjam: alszik minden érzék; de emlék, ész s akarat a halálban ereiket csak még jobban kiélzék." A szoborfaragó mester vésője márványból talaji hosszabb időre örökíthetné meg Juhász Andor emlékezetét, mai közgyűlési megemlékezésünk viszont a tiszteletnek és a szeretetnek talán közvetlenebb, melegebb emlékét gyújtja fel a szivekben, legalábbis arra az időre, amíg ezek a szívek dobogni meg nem szűnnek.