Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

17 ALKOSSUNK TÖRVÉNYT AZ IGAZSÁGÜGYI PATRONAZS EGYLETEKRŐL ÉS A LETARTÓZTATÓ INTÉZETEKBŐL KIBOCSÁTOTTAK UTÓGONDOZÁSÁRÓL. Irta és a Magyar Jogászegylet 1943. évi február fi-iki teljes ülésén felolvasta: Dr. Finkey Ferenc ny. koronaügyész. Mélyen Tisztelt Teljes Ülés! Kerek öt esztendővel ezelőtt volt szerencsém „Törvényt a rehabilitációról" című kis dolgozatomat felolvasni a Jogászegylet teljes ülésén (1938. évi február 9.). Ebben a rehabilitáció intézményének mielőbbi törvénybe iktatását sürgettem és arra kértem a mélyen tisztelt Teljes Ülést, hogy intézzen felterjesztést az Igazságügyminiszter Ür Őnagyméltóságához, ennek a régi mulasztásnak helyrehozása tárgyában. Osvald István Öexcellenciá jának, a Jogászegylet akkori nagyérdemű elnökének javaslatára a teljes ülés pártolólag terjesztette fel kérésemet az Igazságügyminiszter Űrhöz. Ennek a felterjesztésnek meg is lett az Örvendetes eredménye. Alig két év múlva, 1940-ben a magyar törvényhozás megalkotta a XXXVII. t.-cikket: „A büntető ítélethez fűződő hátrányos következmények korlátozásáról és megszüntetéséről." Hogy erre a törvényre milyen nagy szükség volt s máris milyen üdvös eredménnyel járt, erre nézve legyen szabad megemlítenem, hogy az Igazságügyminiszter Űr Önagyméltósága legutóbbi költségvetési beszédében (1942. évi november 18-iki képviselőházi ülésen) jogos büszkeséggel mutatott rá arra, hogy a törvény másfél évi életbenléte alatt bíróságaink több mint 42 ezer (42.329) büntetett előéletű, de a jó útra tért embert szabadítottak fel a börtönviseltség ódiuma és a megélhetésüket gátló oktalan társadalmi előítélet alól s ezzel visszarántottak az újabb bűnelkövetés örvényének széléről. Miért hoztam fel bevezetésül ezt a mai felolvasásom tárgyához látszólag hozzá nem tartozó eseményt? Nem kérkedésből, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy ennek a törvénynek megszületésére az én öt év előtti felolvasásom legcsekélyebb jelentőséggel sem volt, viszont meg vagyok győződve afelől, hogy a Jogászegylet felterjesztése döntő súllyal eshetett a mérlegbe a miniszter úr előtt a törvényjavaslat benyújtására. De felhoztam azért, mert szeretném és valóban boldog lennék, ha a rehabilitációs törvény és az én kis dolgozatom időbeli összefüggése precedens lenne egy *íjabb, mos* előterjesztendő kérésem sorsára.