Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

12 jogszabály alapján kell ítélkeznie az aznap eléje került ügyekben anélkül, hogy a jogszabályt még csak alaposan elolvashatta volna. Kárhoztatja azt a felfogást, amely úgy véli, hogy az állam és társadalmi élet minden baját pusztán jogszabályalkotásokkal lehet orvosolni. Forma tekintetében a jognak az élettől eltávolodására vezet a jogszabályok túlságos bonyolult szerkezete és a mindennapi élet beszédjétől eltérő nyelvezete. A jogszabálynak egyszerűnek, világosnak, áttekinthetőnek kell lennie, mert különben perfészek, perek forrása; nyelvének magyarosnak kell lennie, mert csak így illeszkedhetik bele a magyar kultúra javai közé. A forma tekintetében a jogszabályok irányában támasztott követelményei kiterjednek a bírósági ítéletek szerkezetére és nyelvére is. Ami pedig a jogszabály tártalmát illeti, azt az élet követelményeinek kell meghatároznia. ,,A gondosan elzárt dolgozószobában a jogtechnika műszereivel elemeire hasogatott szubtilis jog tételeket" nem sokra becsüli. A bírónak is a valóságos életből kell megtöltenie tartalommal a jogszabályt. ,,A magyar bíró — mondja a budapesti kir. ítélőtábla elnöki állásáliak elfoglalása alkalmával — a múltban sem volt, a jövőben még kevésbbé lehet a törvény betűinek rideg alkalmazója. A törvényhozások mindig tágabb és tágabb tért engednek a bírói belátásnak és a bíró egészséges társadalmi érzékének. A jövőben mindenesetre mégjobban kidomborodik majd a bíróság szociális kötelessége. Kettős erővel kell majd arra törekednünk, hogy a nagy vérveszteséget szenvedett társadalom számára megmentsük a tévútra került fiatalkorú honpolgárt, a méltányosság erejével talpraállítsuk a sorsüldözött kisembert és általában mélyen beletekintve az életviszonyok közé, rendkívüli gondossággal és körültekintéssel döntsük majd el a suum cuique-t." Mintha csak előre látta volna a jogfejlődésnek a háború utáni irányát. Neki magának igen kifejlett gyakorlati érzéke volt, nyitott szemmel járt-kelt és szemlélte az élet jelenségeit. Szeretettel figyelte, kísérte a gazdasági élet és a technika fejlődését. Elengedhetetlennek tartotta, hogy mind a jogszabályalkotás, mind a jogalkalmazás lépést tartson az élet ütemével. Gyakorlati érzékének klasszikus megnyilvánulása az a kitűnő tanulmány, amelyet az 1911. évi jogászgyűlésre a váltó utólagos telepítésének kérdéséről írt. Ebben a nagyjelentőségű kérdésben álláspontját tisztán a gyakorlati élet követelményeiből építi ki. A gyakorlati életből vett mázsányi súlyú érvekkel bizonyítja be, hogy a váltó utólagos telepítését meg kell engednünk abban az esetben is, ha a .váltón az intézvényezett lakóhelye fel van tüntetve; nemcsak azért, mert ez felel meg a hiteléletben évtizedek óta kialakult üzleti szokásnak, amellyel hiába száll szembe a szakirodalomnak puszta jogdogmatikai alapon felépített ellenkező álláspontja, hanem ^