Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - A bűnös szándék és bűnös gondatlanság értékviszonya. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1942. évi február 21. napján tartott ülésén]

4 Minden — a társadalomban élő és cselekvéseivel mások javait kisebb-nagyobb mértékben érintő, esetleg veszélyeztető vagy éppen sértő, illetőleg ily hatásokat előidézhető — embertől megkívánhatja s el is várhatja a közösség, hogy bizonyos — súlyosabb érdeksérelmeket előidézni alkalmas — cselekvésektől tartózkodjék, illetőleg, ha ilyenekre határozza el magát, tegyen meg minden lehetőt az ilyen eredmények be nem következése érdekében. A kulturális, technikai haladás magas rendű érdeke nem tilthatja a kockázatot; ha tiltaná, megállna az emberiség javát szolgáló előrefejlődés. Bizonyos határig menőleg szabad kockázatosan cselekedni, de csak úgy, hogy az ilyen veszélyes helyzet teremtése ne járjon mások sérelmével. Láttuk: ha valaki nem feszíti meg kellően akaratát, nem emel a sértő eredmény bekövetkezése elé elegendő akadályt: luxuria címén felel. De nem gondatlan-e az is, aki cselekvése előtt — különösen, ha az a mindennapi, szokásos, automatikus cselekvések körén kívül esik — nem gondolja végig tevékenységének lehető és részéről elképzelhető eredményeit és tehát — hogy úgy mondjam — szinte vaktában cselekszik? Nem várhatjuk-e el joggal embertársainktól, hogy — ismétlem — főleg amikor szokatlanabb cselekvésre elhatározás előtt állanak: figyeljenek fel cselekvésüknek lehető következményeire s ha ezek között jogsértő vagy jogveszélyeztető is lerajzolódik képzetükben: vagy tartózkodjanak a cselekvéstől, vagy emeljenek az ily eredmény bekövetkezése elé akadályokat. A vaktában cselekvés, melynél a cselekvő valósággal nem gondolt a bekövetkezett jogsértő eredményre, de módjában lett volna s elvárhatóan kellett is volná arra gondolnia: a jóra való restség határán túleső gondatlanság, mely —mint észrevehető — ismét akarathiba. Tudatlanságért, ostobaságért nem büntetünk; azaz csak sajnálkozunk, de a figyelem, a megkívánt és elvárható figyelem hiányát már felrójuk, mert az akarat gyengeségét tükrözi s bár nem rossz, mint a bűnös szándék, de mert árnyéka a rossznak: bűnös gondatlanságnak minősítjük. Minden cselekvésünknél és minden érdek viszonylatában nem kívánhat s nem is kíván sem az erkölcs, sem a jog állandó és megfeszített figyelmet. Ez megbénítaná a mindennapi élet rendes menetét. Ezért van, hogy a büntető jogszabály ok kiemelik azokat a magasabb értékű javakat, amelyeknek gondatlan megsértése vagy veszélyeztetése büntetendő. Ez az értékelésen nyugvó megkülönböztetés vezet oda, hogy míg a gondatlanságból elkövetett emberölés vagy súlyos testisértés büntetés alá esik, addig nem szab büntetést a törvény a gondatlanul elkövetett könnyű testisértésre vagy a kulpózus ingó dolog rongálására. Eddigi fejtegetéseim nem hagynak kétséget az iránt, hogy