Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - A bűnös szándék és bűnös gondatlanság értékviszonya. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1942. évi február 21. napján tartott ülésén]

5 erkölcsileg mindenesetre, de büntetőjogilag is, a szándék súlyosabb értéktelenség, mint a, gondatlanság. Ott a rosszakarat, itt a gyenge akarat dominál. Mindezek ellenére hosszabb és mélyebb átgondolás után az a — többé-kevésbbé újszerű — nézet alakult ki bennem, hogy a meghatározott javakat sértő vagy veszélyeztető gondatlan cselekményekkel szemben a maiaknál, ha nem is a szándékos cselekményeket megtorló büntetéseknél súlyosabb, de erőteljesebb és célravezetőbb büntető jogszabályok 'volnának alkotandók. A gondatlan cselekmény ugyanis — amennyiben a törvény részéről kitinéit értékesebb javakat sért vagy veszélyeztet — általában s. abstrakte kétségtelenül csekélyebb sulyu bűnösség tövéről fakad, mint a szándékos cselekmény, de ez a fokbeli különbség akkor és azért tűnik fel, amikor és mert a jog az erkölcstől kölcsönvett finom mérlegen kizárólag a bűnösség súlyát méri. Am ez a mérleg, bármilyen pontosan működik is: az érdekvédelmet is szolgálni hivatott büntetőjog feladatának teljesítését egymagában nem biztosítja. A büntetőjog félúton marad, ha csupán az egyes cselekmények elkövetőinek bűnösségét veszi alapul a jogkövetkezmények megállapításánál. Félúton marad különösen akkor, ha figyelmen kívül hagyja a cselekményeknek társadalmi értéktelenségét, közelebbről azoknak azt a minőségét, amelynélfogva emelkedő vagy akár csak csekély ingadozást mutató számban, de állandóan sértik s veszélyeztetik javainkat s ezáltal tartós nyugtalanságot és bizonytalanságot idéznek fel az egyéni és közösségi életben. A büntetőjognak az igazságos megtorlás mellett a megelőzés célját is szolgálnia kell. Nem elég, ha csak a mult történés adataira építve, a quia peccatum est elv alapján kiszabja és végrehajtja a büntetést, mely mint malum passionis propter malum actionis kiegyenlít, kell, hogy a valószínű jövőre is felfigyeljen s a ne peccetur elv szem előtt tartásával legalább is csökkentse a bűnözés számát. A bűnösség ellenértékét jelentő büntetés alkalmazásával az igazság követelményének elég van téve, de nincs elég téve a társadalmi védelmi célnak. Visszatérve alap-problémámra, kérdem, nem okoz-e nyugtalanságot, nem kelt-e zavart, nem akadályozza-e az életnek annyira óhajtott sima, zökkenők nélküli menetét SLX a tény, hogy ugyanazt a jogtárgyat sértő bűncselekmények között: jelentékenyen több a gondatlanságból, mint a szándékosan elkövetett Szinte megdöbbentő számot ad kézre az 1940. évi Magyar Statisztikai Zsebköny, midőn az 1939-ik évben elítélt személyekról nyújt kimutatást. Csak egy adatot emelek ki: 1939-ben gyilkosság s egyéb szándékos emberölés bűntettéért 352, gondatlanságból elkövetett emberölésért 1136 személyt ítéltek el bírósá-