Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - A bűnös szándék és bűnös gondatlanság értékviszonya. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1942. évi február 21. napján tartott ülésén]

8 a feleletnek minden vonatkozásban igenlő minőségét. S ennek a — nemcsak a jogászi, de a mindennapi közvéleményben is — erős, meri természetes alapon nyugvó nézetnek az erkölcsi értékelés is további erősséget nyújt. Láttuk, hogy a bűnös szándékot a fosszakarat teszi. És a gondatlanságot? Előreszegezem a feleletet: negative a rosszakarat hiánya; — pozitive: az akarat gyengesége, erőtlensége, az akarat megkívánható, elvárható és tehát kellő megfeszítésének hiánya, felróható elégtelensége. Megkísérlem tételem igazolását. Bűnösen gondatlanul cselekszik az, aki valamely jogilag közömbös vagy éppen megengedett eredmény elérésére törekedve, ennek megvalósítására alkalmasnak talált oly tevékenységet választ ki és foganatosít, amelyről ugyan tudja, hogy az jogsértő vagy jogveszélyeztető eredményt is hozhat létre, de mert az eredmény bekövetkezését — akadályok támasztásával — elhárítani igyekezett: bízva az eredmény — már mint a képzetében megjelent jogsértő eredmény — elmaradásában: kifejtette a kérdéses tevékenységet, amelyből azonban előállott a — részéről semmiesetre sem kívánt — jogsértő vagy jogveszélyeztető eredmény. És — a cselekvőnek felróhatóan — miért állott elő? Meri bár emelt akadályokat, de nem eleget. Nem feszült kellően figyelme és ehhez kapcsolódó akarata. Vagy több és az eredményt kiküszöbölő hatályos akadályokat kellett volna létesítenie, vagy — ha nem 'volt biztos a dolgában — nem lett volna szabad cselekednie. Akarata nem volt rossz, de gyenge volt s ezért kell felelnie. Ettől a luxuriának is nevezett tudatos gondatlanságtól külön fajt alkotva tér el a lascivia vagy negligentia néven ismert nemtudatos gondatlanság. Ennek pszichikai és tevékenységben s eredményben egymásbaszövődő folyamatos mozzanatai a következők: A tettes közömbös vagy éppen megengedett eredményt kíván létrehozni. Kiválaszt és foganatosít is egy erre alkalmasnak vélt tevékenységet, melyből azonban gondatlanságból elkövetett bűncselekmény törvényes fogalmában meghatározott eredmény következik be. Kívánta ennek az eredménynek bekövetkezését vagy talán éppen annak képzete indította őt a cselekvésre? Nem, mert hisz akkor dolus directusról lenne szó. Belenyugodott talán ez eredmény bekövetkezésébe, azaz az eredményképzet nem tartotta vissza a cselekvéstől? Nem, mert akkor dolus eventualis esnék terhére. Bízott talán az eredmény elmaradásában, mert akadályokat emelt? Nem, mert ebben az esetben tudatos gondatlansággal cselekedett. De akkor terheli-e hiba s ha igen, milyen hiba és felelősségre vonható-e? A hiba itt is az elvárható figyelem s ebből kisarjadzó akarat gyengeségében van.