Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Vargha Ferenc emlékezete. [Előadás a Magyar Jogászegyletnek 1940. évi december hó 14. napján tartott ünnepi ülésén]

6 A jogi tanfolyam elvégzése után atyja kívánságára a postánál lépett szolgálatba. De csakhamar meggyőződött, hogy minden adottsága amellett szól, hogy kövesse atyja hivatását. Puritán bírói jelleme, mélységes igazságszeretete és patriárchális kedélyessége tényleg atyai öröksége volt. így lépett be 1882-ben a kassai kir. törvényszékhez joggyakornoknak. Akkoriban a díjtalan joggyakornokságon kellett kezdeni a fiatal jogásznak pályáját s jó néhány év kellett hozzá, hogy díjas gyakornok, majd aljegyző lehessen. Vargha Ferenc is így járt, négy évig gyakornokoskodott Kassán. Főnökei nagyon -megszerették az éleseszű, bátor kritikai szellemű fiatalembert, aki nem rejtette véka alá hivatali főnökei előtt sem a maga felfogását. Itt kezdte meg irodalmi munkásságát is. Első cikkét névtelenül küldte be a Németh Péter Büntetőjog Tára c. szaklapjába. A szerkesztőt meglepte a cikk értékes kritikája s még inkább a szerénység, hogy ismeretlen kívánt maradni még a szerkesztő előtt is. Hamarosan kipuhatolta azonban az ügyes szerkesztő a cikk írójának nevét s ettől kezdve ő buzdította a fiatal joggyakornokot az ítéletkritikák írására. Négy év múlva, 1886-ban végre aljegyző lett a kassai törvényszéknél s még ugyanebben az évben — Teleszky István igazságügyi államtitkár, atyjának jóbarátja, bíztatására — kir. alügyészségért folyamodott s azt el is nyerte Gyulán. Ezzel indult meg a Vargha Ferenc magasra ívelt gyönyörű hivatali pályája. Mint alügyész rögtön feltűnt főnökei előtt rendkívül éles judiciumával, bátor kritikájával, páratlan gyors munkájával, valamint állandó cikkezésével a jogi szaklapokban. így vonta magára Kozma Sándornak, a kir. ügyészség atyamesterének figyelmét és nagy jóakaratát, aki midőn Vargha pár évi gyulai alügyészsége után áthelyezését kérte valamelyik nagyobb törvényszéki székhelyre, azonnal teljesítette kérését s előbb Sopronba, majd nemsokára Komáromba, innen Budapestre helyeztette át s végre 1891-ben, öt évi alügyészkedése után, kir. ügyésszé neveztette ki Kecskemétre. Nagy dolog volt ez abban az időben, hogy valaki 31 éves korában a kir. ügyészi díszes és az „ügyészi pótlékkal" jutalmazott állást elnyerjen. De Vargha valóban rászolgált erre a kivételes gyors előmenetelre és a Kozma Sándor bizalmára, mert kecskeméti hivataloskodása alatt már szinte országos híre lett mint a legkitűnőbb kir. ügyészek egyikének. Kecskeméten azonban alig három évet töltött Vargha, mert már 1893-ban Budapestre nevezik ki kir. törvényszéki bírónak. Ezzel feljutott a vidéki bírák és ügyészek álomvárosába, a fővárosba, hogy itt a legfontosabb ponton, a legsúlyosabb ügyekben álljon szolgálatára a magyar igazságügynek. 1893-tól 1930-ig, tehát 37 éven át működött Vargha a fővárosban, egymás után nyerve el a mind magasabb bírói és kir. ügyészi pozíciókat.