Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Vargha Ferenc emlékezete. [Előadás a Magyar Jogászegyletnek 1940. évi december hó 14. napján tartott ünnepi ülésén]

7 A kir. törvényszéken Vargha csakhamar végtárgyalási elnök lett s ebhen a minőségben számos nagy port felvert bűnügyet intézett el, most már az egész ország és a napisajtó nyilvánossága mellett. Mint a paragrafusok útvesztőiben behunyt szemmel járó s nem a betűigazságot, hanem a valódi emberi igazságot kereső, a formalizmuson és a kicsinyeskedésen mindig felülemelkedő tárgyalási elnök lett csakhamar híressé és félelmetessé. Ennek a nagy gyakorlati képességének, valamint állandóan növekvő kitűnő szakcikkeinek jutalma lett aztán, hogy 1896-ban az igazságügyminiszter, Erdély Sándor — Balogh Jenőnek, a minisztérium tudományos vezető szellemének iiütiativájára — berendelte Varghát a minisztérium törvényelőkészítő osztályába, az éppen akkor codifikált Bp. életbeléptetésével járó rengeteg miniszteriális munka megoldásában való segédkezésre. Vargha itt is alaposan kivette részét a fontos és nehéz munkából. Balogh Jenővel és a minisztérium többi kitűnőségeivel karöltve pár év alatt elkészítették a Bp. ú. n. melléktörvényeit, a nagyszámú rendeleteket, utasításokat, iratmintákat, melyek a nagy büntető perjogi codex zavartalan életbeléptetéséhez szükségesek voltak. Vargha müve különösebben az esküdtbíróságokról szóló 1897. évi XXXIII. tc. és az ehhez tartozó sok rendelet és utasítás megalkotása. Valóban szerencsés ötlet volt az ő bevonása ebbe a rendkívül nehéz feladat megoldásába, mert az ő óriási gyakorlati tapasztalata és rutinja s az ő gyors észjárása volt egyik főtényezője, hogy mindezek a nélkülözhetetlen előkészítési munkák 1900 január elsejére készen lettek s a millenáris év nagy alkotása, a Bp. és melléktörvényei akadálytalanul életbeléphettek. Még a minisztériumi működése közben érte az a kitüntetés, hogy kir. ítélőtáblai bírói címet és jelleget nyert. Majd pedig mikor három év multán berendelése véget ért, mint kir. főügyészi helyettes lépett át a budapesti kir. főügyészségre. A kir. főügyészségen, a népszerű Czárán István, kir. főügyész oldalán, mindössze négy évet töltött, mert 1904-ben a legfelső ügyészi szervezetbe, koronaügyészhelyettessé neveztetett ki, ahol azután 8 évig dolgozott a nagyhírű Székely Ferenc, koronaügyész ikésőbb igazságminiszteri jobbkeze gyanánt. Ez a 12 év, amit a kir. főügyészségen és a koronaügyészségen még nem mint hivatalfőnök, csak mint helyettes töltött Vargha, lett a legalkalmasabb terep az ő nagy képességeinek teljes kibontakozására. A két felsőbíróság, a budapesti kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria melletti, több mint egy évtizedes működése bőséges alkalmat nyújtott neki a felsőbírósági joggyakorlat közvetlen megismerésére s perorvoslati rendszerünk fogyatkozásainak, büntető igazságszolgáltatásunk kiáltó hibáinak felismerésére. Ebben a minőségében írta a legjelentősebb és legnagyobb horderejű perjogi tanulmányait.