Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Vargha Ferenc emlékezete. [Előadás a Magyar Jogászegyletnek 1940. évi december hó 14. napján tartott ünnepi ülésén]

2 zésének és fejlődésének elengedhetetlen feltétele az, hogy a nagy emberek értelmi kapitálisa szerves egésszé fonódjon össze a köztudattal. A kultúra csak akkor képes haladni, ha a vezető emberek eszméi bele tudnak olvadni a köztudatba." (Vargha Ferenc: Az esküdtbíróság tévedése. 1915. 18. 1.). Magam is ezt vallom. De mégis hangsúlyozom, hogy nagy emberekre, vezérekre, az emberiségnek mindig szüksége volt és szüksége lesz. Amint a háború sikere a névtelen közkatonák hősiességétől, önfeláldozásától függ ugyan, de zseniális vezér nélkül a közkatonák ezrei sem tudnának diadalt aratni, — úgy a nemzetek, az államok békés életében a különböző jogintézmények megteremtése és tökéletesítése, a szükséges törvények kiharcolása mindig a nagy elmék, az átlagon felülemelkedő, magasröptű szellemek hosszú munkájának eredménye. így a modern állami jogrendszerek egyik legfejlettebb ágának, a büntetőjog rendszerének és intézményeinek magas színvonalra emelése is kétségtelenül azoknak a nagy jogászoknak, orvosoknak és emberbarátoknak köszönhető,, akik az utolsó két század során — nagy háborúk, világválságok idején is — síkra szálltak a közép- és újkori barbár felfogás, a XVIII. század közepéig Európaszerte uralkodó kegyetlen büntetési rendszer emberietlensége ellen, akik a kortársaik lelkében sokszor csak tudat alatt lappangó sejtéseket, gondolatokat eszmévé, határozott követeléssé tömörítették és uralkodó koreszmévé emelték. Egy Beccaria, egy Thomasius, egy Howard, egy P. A. Feuerbach nélkül, nálunk egy Deák Ferenc, egy Kossuth, egy br. Eötvös József, egy Szemere Bertalan bátor síkraszállása nélkül ki tudja meddig uralkodott volna még a tortura, a sűrű halálbüntetés és a mindennapi botozás utálatos rendszere. A dogmatikus büntetőjog, a klasszikus Btk-ek és Bp-ok megteremtése kétségtelenül a XIX. század nagy büntetőjogtudósainak, egy Carrarának, Brusának, egy Haus-nak, Hélie-nek, egy Binding-nek, egy Garraud-nak, — a kriminológia különböző ágainak kiépítése egy Lombroso, egy Ferri, Garofalo, — egy Durkheim, egy Lacassagne, egy Van Hamel, Fr. von Liszt és annyi sok kitűnő orvos, államférfi, emberbarát egész életüket átfogó hatalmas szellemi munkásságának köszönhető. A mai bámulatos fejlettségű büntetőjog és a mai modern büntető igazságszolgáltatás nagyszerű épületének ezek közé a vezéregyéniségei közé tartozott a mindnyájunk fájdalmára pár hóval ezelőtt kidőlt nagy magyar büntetőjogász: Vargha Ferenc is. Vargha Ferenc a magyar büntetőjog utolsó félszázadának egyik legmarkánsabb egyénisége és legnagyobb hatású vezére volt. A magyar büntetőjog irodalmi és gyakorlati munkásai közül