Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Vargha Ferenc emlékezete. [Előadás a Magyar Jogászegyletnek 1940. évi december hó 14. napján tartott ünnepi ülésén]

3 toronymagasságra emelkedett ki. Nagy volt úgyis, mint dogmatikus büntetőjogász, aki az anyagi és az alaki büntetőjog szövevényes paragrafusainak helyes értelmezését szuverén biztossággal irányította, — nagy volt úgyis, mint a büntetőjog jövőjét, korszerű fejlesztését előkészítő kriminálszociológus és különösen, mint a leggazdagabb tudományos vértezettél vezérkedő kriminalpsychológus, — de úgyis, mint az élő magyar büntetőjognak, a magyar büntetőbírósági gyakorlatnak, a büntető igazságszolgáltatás gépezetének egyik tényleges vezetője és világító oszlopa Amikor e nagy magyar büntetőjogászunk elköltözése felett a kegyeletes megemlékezés fáklyáját meggyújtani kívánom, elsősorban nem az ő egyéni életének rajzával és érdemei magasztalásával óhajtok foglalkozni, mint inkább az ő maradandó alkotásainak, irodalmi munkáinak, nagyszerű büntetőjogi tanulmányainak bemutatásával szeretnék áldozni a nagy Mester emlékének. Talán korainak mondható az én megemlékezésem — hiszen még alig hervadtak el nagy halottunk sírján a kegyelet koszorúi, de más oldalról talán éppen az ő elvesztése felett ma még oly élénken érzett fájdalmunk enyhítésére és vigasztalásunkra fog szolgálni, ha összeállítom annak a sok-sok gyönyörű tanulmánynak a sorozatát, amelyekkel Vargha Ferenc bennünket megajándékozott. Kiváló irodalomtörténészünk, Horváth János mondja egyik nagy költőnk felett tartott emlékbeszédének bevezetésében, hogy: ,,a férfikor buzgó munkásságát, mely a névnek egykor tiszteletet szerzett, a hosszú öregkor könnyen behavazza, elfeledteti; a név fénye még nem aludt ki egészen, de jelentése kiveszett a köztudatból s kutató feltárásra, megújításra szorul." De miként ő rögtön megállapítja a kivételt és Vargha Gyulára, a költőre nézve kiemeli, hogy: ,,a róla alkotott kép még nem enyészhetett el s nem vár mesterséges élesztésre, mert él a maga erejéből s önként sugározza ki fényét, melegét", — úgy mi is elmondhatjuk, hogy Vargha Ferenc, a nagy büntetőjogász emléke — annak ellenére, hogy már tíz évvel ezelőtt nyugalomba vonult és a Mindenható kegyelméből hosszú tisztes öregkort, 82 évet ért meg, — szintén nem szorul mesterséges élesztésre s minden magyar büntetőjogász s talán mondhatom, hogy minden magyar jogász lelkében ma is elevenen él az ő lelki alakja. Azok is — a fiatalabbak —, akik őt személyesen már nem ismerték, nagyon jól tudják, hogy ő volt a m. kir. Kúria egyik legnagyobb dísze az utolsó évtizedek alatt, ő volt a magyar büntetőjogi tudomány és a kriminálpsychológia legszellemesebb essay-írója s mélyen szántó tanulmányai ma is közkedvelt olvasmányai a bün tetőjog régibb és újabb munkásainak. Vargha Ferenc értéke azalatt a tíz év alatt, amit 48 évi