Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Vargha Ferenc emlékezete. [Előadás a Magyar Jogászegyletnek 1940. évi december hó 14. napján tartott ünnepi ülésén]

11 foglalt téves álláspontját. Örömmel állapítja meg, hogy e részben először az új magyar Btk. emancipálta magát a francia és német kódexek befolyása alól s az olasz törvényt kivéve — mely a szabadság elleni bűncselekmények közé sorozza a magánlaksértést, •— rendszertani elhelyezés tekintetében az európai Btk-ek közt a magyar törvénykönyvnek van a leghelyesebb elvi álláspontja, mikor az otthon védelmét a titok és a személyes szabadság védelme után sorozza, kifejezve ezzel, hogy ennek a bűncselekménynek védelmi tárgya nem a becsület, nem a közrend, hanem az otthon nyugalma, a házbéke joga, mely megköveteli, hogy a lakás tekintetében az egyéni akarat szabadon érvényesülhessen és a család titkai közprédává ne legyenek tehetők. Fayer álláspontjával szemben, aki az immateriális jogok közt keresi a magánlaksértés jogi tárgyát, találóan mutat rá Vargha, hogy Fayer összetéveszti a jogtárgy fogalmát a bűncselekmény eredményével. A jogi tárgy mindig immateriális, minden bűncselekménynél valamely jogi védelem alá helyezett társadalmi érdek, míg a cselekmény elkövetési tárgya lehet most testi, majd testetlen dolog. Teljesen objektív szemmel nézve a. két kitűnő magyar büntetőjogász álláspontját, a Vargháét kell ma is egyedül helytállónak tekintetünk. A magánlaksértés jogi tárgya tényleg, amint Vargha kifejtette, a magánlakás kizárólagos, korlátlan békés birtoklása. Ezt támadja meg a magánlaksértő, aki a lakással rendelkezőnek akarata ellenére behatol vagy bennmarad az idegen lakásban. Helyesen mutat rá Vargha arra is, hogy a magánlaksértés közel rokon a birtokháborítással, mert minden magánlaksértés egyúttal birtokháborítás is és minden birtokháborítás fokozódhatik magánlaksértéssé. Ügyesen fejti ki, hogy a civiljogi és a büntetőjogi értékek ennél a tényálladéknál valóban csak úszó határokkal vannak elkülönítve, illetőleg egybefolynak. Meggyőzően mutatja ki, hogy a közismert angol közmondás: my house is my castle, az angol jog szempontjából üres frázis, mert Angliában a házjog magánegyénekkel szemben kevesebb védelemre talál, mint bárhol másutt a kontinensen. Az angol jog ugyanis csak az erőszakos betörést bünteti s ezt is csak ha éjjel, valamely súlyosabb bűntett elkövethetése végett történt. Ezzel szemben a magyar Btk. legcéltudatosabban és rendszeresebben védi a polgárok otthonát úgy a magánosok, mint a közhivatalnokok támadásai ellen s három fokozatban méltatja a lakással rendelkező sértett akarata ellen történt jogtalan behatolást vagy bennmaradást. Ugy hogy minden chauvinismus nélkül nekünk magyaroknak van legtöbb jogunk azt mondani: az én házam az én váram. Másik, a joggyakorlat irányítása szempontjából még na-