Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1941 (9. évfolyam, 33-35. szám)

1941 / 33. szám - Vargha Ferenc emlékezete. [Előadás a Magyar Jogászegyletnek 1940. évi december hó 14. napján tartott ünnepi ülésén]

8 Mikor azután 12 évi ily nagyértékű ügyészi működése után 1912-ben a kir. Kúria tanácselnöki méltóságába lépett át, az ország jogászi közvéleménye a legnagyobb megnyugvással és örvendezéssel fogadta az ö újabb előmenetelét, mert mindenki meg volt győződve, hogy az arra legméltóbb ember került erre a legmagasabb bírói polcra. Ö maga is belső megelégedéssel vette ezt az ő lelkületének és képességeinek legmegfelelőbb bírói széket, jól tudván, hogy itt fogja gyakorlatilag is érvényesíthetni az igazságos bíróról lelkében élő eszményképet. Úgyis lett. 12 évi kúriai tanácselnöki működése, éppen a Csemegi Károly egykori tanácselnöki székében, fénykora volt hosszú igazságügyi pályájának s itteni nagyszerű működése tette nevét, mint az országban a legkimagaslóbb és legbecsültebb főbíró nevét osztatlan tisztelet és becsülés tárgyává. A kir. Kúria második büntető tanácsának ítéletei — hasonlóan a Csemegi elnöklete alatt — két évtizeddel előbb — hozottakhoz — szakkörökben és laikusok előtt az igazságos ítéletek mintái és útmutatói gyanánt lettek közismeretesekké. Különösen a világháború idején és az összeomlásunk alatt hozott drákói szigorú ítéletei keltettek közmegnyugvást és örömet s nagyban hozzájárultak az akkori ocsmány társadalomellenes bűntettek kiirtásához. 1923. májusában érte el hivatali pályája zenitjét, a koronaügyészi méltóságot. Talán még méltóbb hely lett volna számára a kir. Kúria másodelnöki széke, ahol betetőzhette volna nagybírói vezető munkáját, de a nem kevésbbé díszes koronaügyészi állás is méltó befejezése volt hosszú és valóban nagyértékű igazságügyi szolgálatának. Növelte ennek a magas állásának díszét az is, hogy az új felsőházi törvény 1926-ban a koronaügyészt felruházta felsőházi tagsággal, így Vargha lett az első koronaügyész, aki a felsőházban is hallathatta szavát az igazságügyi és más közérdekű kérdésekben. Hét évi koronaügyészi működése alatt igen sok nagyfontosságú ügyben tett rendkívül hasznos szolgálatot a kir. Kúriának és az igazságügyminisztériumnak higgadt, bölcs és mindig igazságos és gyakorlatias javaslataival. Számos döntvény alkotására sarkallta a kir. Kúria büntető osztályát. A Kúria előtti bűnügyi tárgyalásokon ritkán vett részt személyesen. Két nagyjelentőségű bűnperben (a frank-hamisítási és a br. Hatvani Lajos elleni bűnügyben) azonban maga lépett a közvádlói székbe s ezekben mondott nagy beszédei méltán keltettek közfeltünést, mint az igazság és az állami közérdek összeegyeztetésének nagyszerűen felépített mestermüvei. Felsőházi felszólalásai közül legjelentősebbek voltak a II. Bn. tárgyalásánál és egyik költségvetési vitában a kommunista veszedelem ellen nemzetközi fellépést sürgető nagy beszédei, mely utóbbiért az üdvözlő levelek seregével árasztották el tisztelői.