Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - A törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1940. évi január hó 13. napján tartott ülésén]

20 nemcsak a büntetőjogi törvények megsértését, a tárgyalási és közvetlenségi elv áthágását, hanem általában az összes törvények s a törvényerejű jogszabályok szinte beláthatatlan tömegének bármilyen, az ítélethozatalra befolyással bíró megsértését kell érteni. Tehát a kir. Kúriának azt kell vizsgálnia, hogy az alsófokú bíróság megsértett-e olyan törvényerejű, bármilyen jogtérre tartozó jogszabályt, ami az ítéletre befolyással volt, mert minden ilyen törvénysértés tárgya lehet a 11. §-ban szabályozott perorvoslatnaik. IV. Itten kell bekapcsolni a perorvoslat bejelentésével öszszefüggésben a kérdés további részleteként azt a többek által vitássá tett kérdést is, hogy a törvény 11. §-a hatályon kívül helyezte-e a Bp. 384. és 385. §-ainak rendelkezéseit. Nézetem szerint nem. Először is a törvénynek ilyen irányú rendelkezése egyáltalában nincsen. Másodsorban a leglényegesebb törvénysértéseket a ma is hatályban levő ezelk a törvényhelyek sorolják fel, ezeknek felhívásával és megjelölésével tehát a felek arra mutatnak rá, hogy ők minő törvénysértést panaszolnak. Ha tehát a vádló vagy a védő pl. a Bp. 384. §. 9. pontjára vagy a Bp. 385. §. 1. b. pontjára hivatkozik panasza bejelentésénél, kétségtelen, hogy a hivatkozó az [indítványa tárgyában tett vagy a cselekmény minősítése kérdésében felmerült állítólagos törvénysértést panaszolja. Ezért, ha a fél csupán a törvény 11. §-át hívja fel a semmiségi panaszának 'bejelentésénél, a Bp. 390. §-ában megjelölt kötelességének nem tett eleget, mert ebből nem lehet tudni, hogy milyen törvénysértés elkövetését sérelmezi, már pedig, ha a fél törvénysértést lát, ineki kell tudni és megjelölni, jmi volt az a törvénysértés. Ha azonban a 11. §. mellett felhívja pl. a Bp. 385. §. 1. b. pontját, teljesen eleget tesz a Bp. 390. §-a parancsoló rendelkezésének, miután a Kúria tisztában van vele, hogy a panasz a cselekmény minősítését tartja sérelmesnek. Természetesen a panasz bejelentése akkor is elfogadható, ha a bejelentő törvényhely megjelölése nélkül csupán azt jelenti ki, hogy pl. a cselekmény téves minősítése miatt él semmiségi panaszszal, miután a panaszolt sérelem tárgya és mibenléte így is kétségtelenül megállapítható. A Kúria határozatát illetően pedig elég, ha a Kúria a rendelkező részben csupán a 11. §-ra utal a megsemmisítésnél. A panaszbejelentéssel összefüggésben —- nem szólva a jogismerő közvádló semimiségi panaszáról —, különbséget kell tenni a szerint, hogy védő képviseli-e vagy nem a vádlottat.