Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - A törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1940. évi január hó 13. napján tartott ülésén]

21 Ha a vádlott íkellő védelemben részesül, nemcsak a Kúria, de a megbízást adó vádlott is elvárhatja a védőtől, hogy senuniségi panaszát világosan, a törvénynek megfelelően bejelentse, különösen a vádlott kívánhatja ezt a védőjétől. Hiszen a vádlott megbízott a védőben, bizalma folytán adta át ügye képviseletét, ezzel sokszor egész jövőjét, életét letette az ügyvéd kezébe. Itt ki kell emelni azt a nem vitás tényt is, hogy a büntető bíró embertársának nemcsak becsülete, élete és jövője felett dönt, hanem ítélkezése kihat a közélet számos oldalára; bizonyos kormányzati tények megvitatása, a közállapotot bírálata stb. elől sem zárkózhat el és ezért ítélkezése ebben a vonatkozásban jelentőségre nézve meghaladja a polgári perek jelentőségét, nagy fontossággal bír tehát, hogy az itt felvetett kérdéseket a felek is előterjesztéseiknél a közérdek előmozdítása végett alapos megfontolás tárgyává tegyék. Más a helyzet azonban, ha a vádlott saját maga védekezik. Ekkor a főtárgyalás elnökének kell felvilágosítani a vádlottat a perorvoslatök mikéntjéről, ki kell a vádlottat tanítani ezekre a jogaira és az elnöknek meg kell győződnie arról is, hogy megértette-e a vádlott a kitanítást s mindezeket a jegyzőkönyvben is fel kell tüntetni. Hiszen a jogtudatlan, egyszerű ember oly tanácstalanul áll a semmiségi panaszok szövevényes rendszerével szembem, mint az elemista leányka, akinek a gamma sugaraikat vagy a differenciál egyenletet magyaráznák. Ez a kérdés különben még egy kis megvilágítást igényel. A vádlott az ítélet ellen a törvényre'ndelkezésónek megsértése miatt jelenthet be semmiségi panaszt. Azt most már nem lehet a főtárgyalás elnökétől várni, hogy ő magyarázza meg a vádlottnak, mennyiben törvénysértő a törvényszék ítélete, mert az elnöknek abból kell kiindulnia, hogy a tanácsa által hozott ítélet teljesen megfelel a törvényeiknek. Eme alapelv szem előtt tartása mellett is azonban tág tere nyilik a kitanításnak és az elnöknek mindig az adott eset körülményeit figyelembe véve kell a kitanítást megadni. Igen gyakori eset pl. hogy a vádlott bizonyítást indítványozott, annak felvételét azonban a kir. törvényszék mellőzte. Ha már most az ítélet ellen a vádlott felmentése végett semmiségi panasszal él, az elnöknek az ítélet kihirdetésekor fel Ikell hívnia a jogi képviselet nélkül védekező vádlottat arra, hogy amennyiben ragaszkodik a bizonyítás felvételhez, e miatt is jelentse be semmiségi panaszát. Ha azonban mindezek ellenére megtörténik az a valóban leggyakoribb eset, hogy a vádlott egyszerűen azért jelent be semmiségi panaszt, mert nem érzi magát bűnösnek, a kir. Kii-