Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - A törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1940. évi január hó 13. napján tartott ülésén]

19 ban áll azzal a cselekménnyel, amelyre nézve bejelentették a semmiségi panaszt. Ha a példaszerű esetben a tettest az államfelforgatás vétségén felül azzal semmi tárgyi összefüggésben nem álló, de a személyi összefüggés folytán valami okból az ötös tainács elé vitt pl. testi sértés bűntettével vádolják ós az alsófdkú bíróságnak e részben hozott felmentő ítélete az elsőfokon jogerőssé vált, e részben a kir. Kúria revíziót már nem gyakorolhat, miután e bűncselekmény tekintetében az eljárás alá vont egyén már nem áll vádlottként a Kúria előtt. Más az eset azonban, ha oly bűncselekmény tekintetében nem jelentettek be semmiségi palnaszt, amely kapcsolatban áll különösen a jogi érdek azonossága folytán a kir. Kúria elé vitt deliktummal. A jelen esetben az államfelforgatás vádján felül pl. a fegyveres erő elleni izgatás vétsége és vád tárgya volt e részben azonban a felmentéssel összefüggésben inem jelentettek be perorvoslatot, az államifelforgatás vétsége miatt történt bűnösség megállapítása miatt azoníbain igen. Ilyenkor nézetem szerint, tekintettel arra, hogy mindkét bűncselekménynél lényegileg ugyanaz a jogilag védett érdek, t. i. az ország belbékéje biztonságának megsértése a tárgya, a törvény szavait és szellemét "•zem előtt tartva, nincsen elzárva a Kúria attól, hogy a koronaügyész indítványára s a védelem meghallgatása után a vádlott bűnösségét anyagi bűnhalmazatként eme izgatás vétsége miatt, is megállapítsa. III. Ezek után a megbeszélés fő tárgyára térve át, mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a törvény eme szavai: a törvény lényeges rendelkezésének megsértése" szószeriint veendő-e, mert ez esetben annak a magyarázatnak alapossága is vitatható volna, hogy a K áriának mérlegelni (kell a törvények rendelkc zéseit súlyuk és fontosságuk szerint és csak a lényegesebbeket kell olyanoknak tekinteni, amelyékmek megsértése semmiségi ok. Erre a magyarázatra utal bizonyos mértékben a törvény miniszteri indokolása, amely szerint annak a megállapítását hogy mi esik a „lényeges rendelkezés" megsértésének fogalma alá, a kir. Kúriára kell bízni. Ez a magyarázat azonban így nem fogadható el. mert a törvény rendelkezései egyformán lényegesek, ebből a szempontból nem lehet azok súlyát és jelentőségét mérlegelni. Itt egyedül az a helyes és eldöntendő szempont, hogy behatással volt-e az a törvénysértés az ítélethozatalra, mert ha befolyással volt, a törvénysértés lényeges törvénysértéssé vált. (L. a jogirodalomban Isaák Gyula megjegyzését.) Azt hiszem, az sem lehet vitás, hogy itt törvénysértés alatt