Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

ti zett részének jogerőre emelkedését felfüggeszti. Tehát nyilvánvaló, hogy az ítéletntlk nem fellebbezett része jogerőre emelkedik. Ezt nevezzük részleges jogerőnek. A részleges jogerőt tárgyalja Mendelényi László is a Bp. magyarázatáról szóló könyvében s rámutat az ebben a kérdésben mutatkozó ellentétes gyakorlatra. A Kúria első tanácsa (C; I. 4279/1937. sz.) kimondta, hogy a bűnösség vagy a minősítés kérdésében használt fellebbezés a büntetésre is kiterjed, miután az előbbi az ítéletet egész terjedelmében támadja meg, ennélfogva a vádlott által csupán a bűnösség kérdésében fellebbezéssel megtámadott ítélet a minősítés, illetőleg a büntetés kérdésében jogerőre emelkedettnek nem telkimthető. Ezzel ellentétben a Kúria második és harmadik tanácsa szerint, ha a vádlott csupán a bűnösség megállapítása miatt fellebbez, akkor az elsőbírói ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélet ellen sem a minősítés, sem a büntetés mértéke miatt nem élhet semmiségi panasszal, mert e részben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Mendelényi ezt az utóbbi álláspontot formalisztikusnak és szigorúnak véleményezi s indokoltnak tartja ebben a kérdésben jogegységi döntvény hozatalát. Tudtommal ilyen döntvényt a Kúria még nem hozott. Ha a Bp. nem a taxációs rendszert fogadta volna el, s ha az ügy nem kerülhetne a Kúria felülvizsgálata alá, akkor az első tanács álláspontja tetszetősebbnek mutatkoznék. Ámde a Kúria csák a taxatíve felsorolt anyagi és alaki semmiségi okok alapján határoz és így, ha a Bp. 287. §-nak eleget akar tenini, tudnia kell azt is, hogy az elsőbíró iíélet ellen a felek minő semmiségi okot érvényesítettek. Tehát szükséges, hogy a feleik már az elsőbírói ítélet kihirdetése alkalmával úgy jelentsék be a fellébbezésüket, hogy abból a nézetük szerint felmerült semmiségi okok is kitűnjenek. Azt hiszem ez az indoka a második jogi álláspontnak. A most tárgyalt törvény a semmiségi okok felsorolását mellőzvén, a részleges jogerőről támadt vita tárgytalanná vált s azt csak azért hoztam fel, hogy a majd megalkotandó új Bp.-nál elejét vehessük az ilyen ellentétes felfogásoknak.