Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)
1939 / 25. szám - A lengyel kereskedelmi jog vezérelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet lengyel-magyar osztályának 1938. évi november 19. napján tartott ülésén]
3 HGB-ből eltűntek. A lengyel törvényhozó újabb lépést tett ezen az úton: több olyan jogszabályt vett át az új kötelmi jogba, amelyet 1897-ben a német törvényhozó mint sajátosan kereskedelmi jogi szabályokat meghagyott illetve bevezetett. így a kötelmi jogba átvett szabályok közé olyan nagy horderejű előírások is bekerültek, mint az az alapelv, hogy minden szolgáltatás visszterhes, kivéve ha a felek minden kétséget kizáró módon az ellenkezőjében állapodtak meg, hogy minden, idejében meg nem fizetett adósság után a késedelem beálltánajk napjától késedelmi kamat jár, hogy kamatos kamat érvényesen kiköthető. Továbbá az új lengyel kereskedelmi jog nem tartalmaz előírást az ú. n. laesio enormis-ról, vagyis nem ismeri el azt, hogy az olyan szerződést megtámadni lehessen, amelynél az egyik fél szolgáltatása a másik fél ellenszolgáltatásának még a felét sem üti meg. Az egyetemleges felelősséget oly mértékben vezették be a magánjogba, ahogyan ez eddig csak a kereskedelmi jogban volt ismeretes. A kezes felelősségét úgy megszigorították, hogy az most csaknem teljesen egyezik a kereskedelmi jogi kezességgel. Ennek következtében az új kereskedelmi törvénykönyvből el kellett hagyni olyan szabályoknak egész sorát, amelyekről már megszoktuk, hogy velük a világ legtöbb kereskedelmi törvényében találkozunk. Ilyen körülményeik között önmagától vetődött fel a kérdés: érdemes és célszerü-e azokból a tisztán kereskedelmi jogi szabályokból, amelyeket a kötelmi jog szerkesztői nem vettek ál, külön törvénykönyvet alkotni? Itt két megoldás jöhetett számításba. Az egyik az lett volna, hogy megtkiséreljük a tisztán kereskedelmi jogszabályok egy további részének is a kötelmi jogba való átültetését, tehát a kötelmi jognak még erősebb kommercializálását. Ennek fejében viszont teljesen le kellett volna mondanunk azokról a kereskedelmi jogi szabályokról és szokásokról, amelyeket túl szigorú voltuk miatt a magánjogi forgalomra kiterjeszteni lehetetlen volna. A másik megoldási lehetőség az lett volna, hogy ezeket a szabályokat megtartjuk ugyan, de nem mint egy különálló kereskedelmi törvénykönyv anyagát, hanem mint az általános kötelmi jognak különös, csak a kereskedelmi forgalomban érvényes részét. Az első megoldás ellen az a megfontolás szólt, hogy a lengyel nép többsége mezőgazdákból, mégpedig parasztokból áll. Az adós felelősségének a kereskedelmi jogban annyira jellegzetes — mert a gyorsaság és biztonság érdeket szolgáló — szigora, valamint a jogügyletek alakszerűtlenségének elve túlságosan terhes és veszélyes jogintézmények lettek volna a népnek erre a széles rétegére. Hiszen már most is indokoltnak látszik az aggály, vájjon nincs-e túlságosan kommercializálva a kötelmi jog és teljesem megfelel-e a mezőgazdák szükségleteinek?
