Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 25. szám - A lengyel kereskedelmi jog vezérelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet lengyel-magyar osztályának 1938. évi november 19. napján tartott ülésén]

4 Ezekre a megfontolásokra volt figyelemmel a lengyel törvényhozó, mikor elhatározta, hogy sértetlenül fenntartja ia kötelmi és kereskedelmi jognak országunk hagyományain nyugvó különbségét. Hogy a kereskedelmi jogot — mint különös részt — beiktassuk-e a polgári törvénykönyvbe, vagy külön törvény anyagává tegyük, inkább technikai kérdés; a dolog lényegét nem érinti. IV. Hol kell a polgári jog és kereskedelmi jog között a határt megvonni? A jogügyletek és jogviszonyok mely csoportjait kell a kereskedelmi jog uralma alá Helyezni? Mint ismeretes, ezekre az alapvető kérdésekre a kontinentális jogokban két rendszer igyekszik válaszolni; az ú. n. tiszta szubjektív- és a vegyes-objektiv-szubjektiv rendszer. Az első a kereskedő személyét veszi kiindulópontul; Tehát azt a személyt, aki iparszerűleg ,,kereskedik." (persze itt a „kereskedelem" fogalmának különbözősége okozhat lényeges eltéréseket). És ekkor minden olyan jogügylet, amelyet „kereskedő" üzletének folytatása kapcsán köt, a kereskedelmi jog szabályai alá tartozik. Ebben az esetben a kereskedelmi jog a kereskedő osztály külön jogává minősül. A második rendszer bizonyos jogügyletekből indul ki, amelyek a kereskedelmi forgalom lényegéhez tartoznak, — és ezeket az ügyleteket, az ú. n. „kereskedelmi ügyleteket" vonja a kereskedelmi jog uralma alá. A kereskedő fogalmát pedig úgy határozza meg, hogy kereskedő az a személy, aki kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik. A két rendszer főleg abban (különbözik egymástól, hogy csak a második ismeri a tisztán tárgyi keresik edeimi ügylet fogalmát, vagyis olyan ügyletekét, amelyek akkor is kereskedelmi ügyletek, ha nem kereskedő kötötte őket. A gyakorlatban főleg a spekulációs vétel és eladás jöhet szóba, mint tárgyi ügylet, tehát a továbbadási szándékkal kötött vétel és a később megszerzendő áruk eladása. Az új lengyel Kt. a szubjektív rendszert választotta. Ezt vette alapul a legtöbb uj törvényhozás (pld. a svájci és német jog) is. Előnye ennek a rendszernek, hogy inkább gazdasági, mint dogmatikus jogi alapon áll, amennyiben csak olyan ügyleteket vesz tekintetbe, amelyek gazdasági értelemben a kereskedelemhez tartoznak. A gyakorlatban is könnyebben alkalmazható, mert jobban engedi érvényesülni valamely jogügylet kereskedelmi jogi jellegét. Sokkal könnyebb u. i. megállapítani azt, hogy valaki kereskedő, mint azt, — hogy nem-kereskedő az adásvételt spekuláció szándékával kötötte-e vagy sem. V. Igen fontos feladata volt a lengyel kodifikációnak a kereskedő fogalmának helyes definíciója, A külföldi törvényekben található meghatározások közül u. i. egyik sem látszott egészen megnyugtatónak. Ezek rendszerint taxatíve felsorolt jogügylete-